A történetem 2000.februárjában kezdődött...
Ami engem illet ebben az allegóriában nem fogom elkövetni az apám hibáját. Howard még azelőtt tűnt el anyám életéből, hogy megszülettem volna. Néhány nappal édesanyám temetése után levelet kaptam tőle ekkor hallottam róla először. Kár hogy akkorra már ő is halott volt. A levelek küldözgetése a túlvilágról nálunk családi hagyaték. A levélben volt egy kulcs útmutatás és bocsánatkérések. Tudtam hogy egy halottnak már nem számít a feloldozás ezért inkább foglalkoztatott az eltávozása amiről meglepő módon tudta hogy bármikor bekövetkezhet. Levelében tartózkodott a magyarázatoktól helyette egy számomra ismeretlen mayfairi bankhoz irányított. Itt volt egy széf az ő nevén aminek én voltam az örököse. Tudta hogy el fogok menni érte. Kiderült hogy a tények ellenére hivatalosan már közel 30 éve halottnak minősítették. Következésképp a könyv és a jegyzetek amiket találtam a törvény szemében végig az én tulajdonomat képezték. Édesapám úgy rendelkezett hogy kérdés nélkül égessem el a dokumentumokat. Hibázott. Minden ember beleeshet a kiváncsiság csapdájába és... Az emberi mivoltom bizonyult erősebbnek. Egy egyetemen tanítottam ami két dologról volt világhírű:a fizikai és a nyelvészeti oktatásról. Én az előbbit testesítettem meg. Aki viszont az utóbbiakban jeleskedett megrökönyödött az új szerzeményeimen. A könyv olvashatatlan volt viszont a jegyzetekben utalások voltak egy helyre valahol Észak-Grönland lakatlan vidékén. Egy évembe telt hogy elinduljak életem utolsó repülőútjára. Figyeltem ahogy Heathrow repülőtértől a civilizáció a homályba vész. Ráébredtem hogy apám napra pontosan három évtizede tűnt el és most rajtam a sor hogy számot vessek hogy mit hagyok hátra. Egy néhány méter széles leszállópályán landoltunk a jégen. Perceken belül már egy bérelt hajón ültem és megkezdtem a 12 órás utat ami a múltamhoz vezetett.
ns 15.158.61.20da2
