Az olvasásba temetkezve szinte észre sem vettem, hogy már több mint egy hónap is eltelt, amióta idelent vagyok. Azóta olvastam a jobbnál jobb könyveket, amelyekben teljesen elmerültem és nem is realizáltam, hogy egy mély szakadék legfenekén vagyok.
170Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡtvm7dvvG4P
A könyvtárszoba legvégében még nem is jártam, mindig csak a polcokig mentem, aztán vissza a fotelhez. Egész napokat olvashattam, de sosem volt bajom az étellel meg az itallal, mert egy kis asztalon, ahol legelőször megpillantottam a könyvet, ott mindig más és más finom falat várt rám, amikor pedig nem voltam éhes, eltűnt. A könyvespolcok egyre zsúfoltabbak lettek, és amikor elolvastam egy könyvet, helyébe egy teljesen már kötet került, amit 170Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡ5GWjG5UiLa
pedig elolvastam a kezemből mint egy nem létező dolog, elpárolgott.
A legtöbbször úgy éreztem, hogy magamra maradtam. Hiába vannak a kisebb örömök, amikor itt ebben a hatalmas könyvtárban is egyedül voltam. A könyvek egy idő után sovány vigaszt nyújtottak és ezután pedig hiába nyugodtam, rám tört a sorozatos sírás és belül remegtem.170Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡmqIqKlqYat
Olyankor mindig fellapoztam az aktuális olvasmányomat és amint megcsapott a könyv édeskés illata, egyből lenyugodtam. A szobában volt egy kisebb én méretemre termett ágy is, ahol éjszaka szoktam aludni. A matraca kellemes volt, szinte alig éreztem, hogy rajta fekszem, az ágynemű mindig tiszta volt és puha, légkörhöz illően vastag és vékony. A magas könyvesszekrényeket körben helyezték el, középen egy hatalmas lyuk tátongott. Amikor felnéztem, akkor hirtelen elfogott a honvágy, de aztán örültem annak, hogy fényt láthatok és a remegés alábbhagyott.
