A fájdalom tőből hasította ketté a szívemet, ami már egy bizonyos ideje amúgy is207Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡ7FOpm87U1k
teljesen használhatatlanul vergődött a bensőmben akárhányszor csak az anyámra néztem.
Ahogy kétségbeesve próbáltam oldani a bennem felgyülemlett feszültséget, úgy egyre biztosabbá vált számomra, hogy minnél hamarabb ki kell űznöm ezt a sötét és hideg érzést a lelkemből, még mielőtt az gyökerestül is kiszakítja belőlem azt az utolsó épen maradt reményemet is.
A könyveim biztonságot adó menedékébe menekülve mindent feltettem arra, hogy egyszer majd minden a helyére kerülhet anélkül, hogy bárkinek is hatása lehetne a szívemre. A fejem tele volt mindenféle gondolattal, nem bírtam tovább, úgy éreztem, majd' szétrobban.
207Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡaIMF0lW8Xo
Kétségbeesetten igyekeztem egy másik világ kapuit kitárni, majd magam mögött hagyni a valóság kies pusztaságát egy másik, fényesebb és boldogabb hely örömeiért. Sajnos már egészen korán kinyílt előttem a más világ kapuja, ahova készséggel be is tettem a lábamat.207Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡY5a7vfVadn
Azóta pedig onnan semmi sem tudna kirángatni, semmivel sem. Kivéve egy embert. Sokszor sikoltva próbálok segítségért esedezni, hogy ne taposson tovább, de ez mind süket fülekre talál. A gödrömben görnyedve fejemet lehorgasztva igyekeztem egyben tartani a lelkemet, miközben már régóta szanaszét hevert a porban összekeveredve a porszemekkel. A fülemben ismerős zenék dallama zsongott, miközben ezekbe kapaszkodva próbáltam végig önmagam 207Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡCIIBRBTxwT
maradni, ameddig csak bírtam.
