Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez is csak velem fordulhat elő. Csak én lehetek ennyire szerencsétlen hülye gyerek, hogy belesétálok egy kibaszott csapdába, ami majdnem megölt, de helyette talán rosszabb lett a helyzet. Egy kicseszett nyúl lettem, aki nem tud se beszélni, sem játszani, sem pedig akármit is csinálni. Egyszerűen csak vagyok és mozgatom az orromat, miközben halálfélelmemben csak nézelődni tudok, nehogy valami még el is ragadjon.
Remek, ennél jobb már nem is lehetne. Aztán mégis. Egy ember pont arra járt és megpillantott, gondolom főnyereménynek gondolhatott, mert csak úgy csillogott az a gusztustalan szeme, miközben felvett a földről és a cigiszagú ruhájához szorított. Miközben vitt, közben már azt sem tudtam, hogy mi van és inkább kikapcsoltam az agyamat, bár nyúlként nem nagyon tudtam gondolkodni tisztán, mivel az ösztönök elborították az agyamat. Vakarózni, vakarózni, de gyorsan, igen, pontosan ott, gyorsabban. A faszi berakott maga mellé az anyósülésre és egész úton csak rázkódtam, majdnem elhánytam magam, de csak nem jött ki belőlem semmi. Furcsa. Reméltem, hogy hamarosan vége, bár nem tévedtem, csak éppen nem a rossz dolgoknak lett vége, hanem a szabadságot adó reményemnek. A büdös dohos szagú kanapéra is emlékszem, bár halványabban, de nem zavart különösebben. Az élet nyusziként valahogy teljesen más, egy ismeretlen, ösztönökkel teli világot ismerhettem meg ezáltal. Az orromat csiklandozta valami finom illat, amit hirtelen nem tudtam beazonosítani, aztán beugrott. Répa.
Sokkal rosszabbnak gondoltam az életet, miután nyúllá változtam, de ehelyett sokkal lazább és ösztönösebb, könnyebb lett minden. Szóval, élveztem a kényeztetést, amit ez a pasas adott nekem és jóízűen ropogtattam a répát, aztán pedig naphosszakat heverésztem a kanapén. A szag már annyira nem volt zavaró, sőt, kifejezetten megszoktam és már-már otthonosnak hatott minden. Az államat kicsit odadörgöltem a párnákhoz és máris jobb lett minden.
ns 15.158.61.20da2
