Az idő nem is lehetett volna rosszabb, miközben belöktem az ajtót az étterem ínycsiklandó illatai kúsztak az orromba. A konyhából kitörve minél gyorsabban szerettem volna kivinni a rendeléseimet, majd mikor már a tizenegyedikkel is végeztem kimerülve rogytam le a pult előtti bárszékre szusszanni egyet. Nem is hallottam, hogy valaki közeledik, így rémülten ugrottam meg, amikor Peter szólalt meg mögöttem.
- - Ma kifejezetten pörögsz Abby. Ezt már szeretem! – veregette meg a vállamat, mire én csak néztem, mint aki azt sem tudja, hogy ez most jó vagy rossz.
- - Kö...köszönöm – hebegtem zavartan, mire Peter elém tett egy pohár vizet.
- - Tetszik, hogy ilyen lelkes vagy, de ne hajszold túl magad. Tudod, hogy nem az a célom, hogy kikészítsem a dolgozóimat.
- - Igenis. – feleltem, mikor már végre kaptam rendesen levegőt.
Peter felbukkanása után már semmi sem lepett meg, így az sem, hogy amikor belöktem a konyhába vezető lengőajtót megint csak a főnökömmel találtam szembe magamat, aki mosolyogva figyelt engem. Mióta várhatott itt? Mindegy, odaálltam elé és kérdőn néztem rá, mire belekezdett.
- - Abby, gondolkodtam és arra jutottam, hogy mostanság szerintem túl sokat vállalsz magadra, ezért úgy döntöttem, hogy elküldelek haza egy hétre szabadságra. Mit szólsz hozzá? – hajolt közelebb, miközben feltette ezt a kérdést.
- - Ez… nagyon kedves öntől, de nekem nem… - kezdtem volna, de félbeszakított.
- Ugyan már Abby, olyan sokat dolgozol és szerintem te sem bánnád meg, ha most kicsit hazamennél és pihennél. – mondta teljesen nyugodt hangnemben, a többiek a háttérben kikerekedett szemekkel figyelték az eseményeket. Alig bírtam megnyikkanni, de aztán biccentettem.
- - Nagyon nagylelkű, köszönöm, de nemsokára megint jön a szezon és tele lesz az étterem és…
- - Erről beszélek, túl sokat vállalsz magadra, megleszünk nélküled egy hétig Abby, ne aggódj. Kézben tartjuk a dolgokat. – tette össze a két kezét.
- Hát, rendben. Köszönöm, hogy ilyen nagyvonalú velem, de higgye el, nem szükséges…
- - Dehogyis nem! Hiszen mint mondtam, túlhajszoltad magadat és most alig vagy jelen. Szerintem megérdemled azt a hetet. – mondta, - És ezzel lezártnak tekintem az ügyet, szóval cuccolj és menj szépen haza pihenni! – utasított, mire én villám gyorsan összepakoltam, majd felkaptam a kabátomat és még egyszer megköszöntem a lehetőséget, majd elköszöntem mindenkitől, de azért ott hagytam a hűtőn a telefonszámomat, ha mégis.
Így tehát nem volt választásom, mehettem haza pihenni, a kocsi anyósülésére bedobtam a táskámat, majd behuppantam a volán mögé és elindultam haza.
ns 15.158.61.7da2
