Sokszor úgy érzem, mintha egy teljesen más ember lennék fejben és testben is. A lelkem megtépázva cafatokban lógott onnan, ahol a szívem helye volt egykor. A fekete sötétség szinte már túlságosan is feltűnt, mégsem jegyezte vagy érdekelt volna senkit.
147Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡpr9oYFIrBZ
A könyvek nyújtotta társaságban bíztam egyedül meg persze a párom jelenlétében. A szüleim vészesen csak azt bírták szajkózni, hogy ők már nagyon fiatalon már elkezdtek dolgozni és így megteremteni maguknak a pénzt. Amíg ezek végig a fejemben csatákat vívtak a türelmemmel, addig anyám minden egyes alkalommal kivett belőlem egy kisebb darabot. Észre sem vette, hogy egyre kisebbre zsugorodom. Még, hogy boldogságot nem lehet megvenni! És a könyvekkel mi a helyzet? Megosztó a boldogság fogalma az emberek között.
Ott kapaszkodtam a szakadék szélén és néma sikolyra nyitottam a számat, közben próbáltam megérttetni azzal, aki a mélybe kíván vetni, hogy ne tegye. "Ne! Kérlek!" formázta az ajkam, de az csak vigyorgott és rátaposott a kezemre, aminek következtében pedig lezuhantam. Az üres és sötét szakadék mélyén egy teljesen szűk és magányos üregben találtam magam. Féltem a mélységtől, féltem attól, hogy olyan szinten összetöröm magam, hogy már senki sem fog tudni összerakni, de mindezek ellenére igyekeztem zuhanás közben is megkapaszkodni valamiben az érdes sziklák kitüremkedésein, sikertelenül.
Ezután következett a legrosszabb, amikor földet értem. Az üreg közepén találtam magam, ahol egyes egyedül voltam. A sokktól és szomorúságtól összekuporodtam és az egyik sarokban húztam meg magam, legalább addig, amíg meg nem nyugszom.
ns 15.158.61.21da2
