Fionnra gondolva a bűntudat ismét átborzongott a lelkén. Önkéntelen mozdulattal csukta be az ősöreg könyvet, és mintha a bűntudat forrásától próbálna teljesen elszakadni, határozottan, ugyanakkor kimérten állt fel a súlyos, sötétbarna körtefa asztala mellől. Oly lassú mozdulattal tette a régi, különös mintákkal telefaragott széket a helyére, mintha csak időt szeretett volna nyerni a lelkét feldúló gondolatok rendezéséhez.
- Mindenkit elhanyagolok magam körül, de úgy érzem, Fionnt el is árultam- kesergett.
Amint újra a fiúra gondolt, a bűntudat helyére lépett észrevétlenül a szeretet és a biztonságérzet, amelyet a családok oly gondosan óvtak is attól a perctől, amikor a legelső kölcsönös, bizonytalan, pirulós kamaszkori szerelem formálódni kezdett minden egyes fiatal pár lelkében.
-Fionn őszinteséget is éremel- döntötte el, és ábrándosan mosolygott, amint zöld szemeit egy pillanatra lecsukva a fiú arcképe megjelent előtte.
Azért nem avattak be Rhysszel senkit a kusza élményeikbe, mert még maguk sem tudták, hogy miről mesélhetnének.
-Egyáltalán hinne-e nekünk valaki- töprengett. Mindenki azt gondolná, hogy Rhysszel ugyanarról a témáról kezdtünk egymás szórakoztatására kitalálni történeteket, végül túlzottan beleéltük magunk az egészbe.
A régi, masszív bútorokkal berendezett nappalijából könnyed, elegáns lépéseivel átsétált az íróasztalától balra nyíló helyiségbe, az öltözőjébe, ahol egy kávézóasztalkán, négy széken és egy falon függő fekete, tenyérnyi méretű táblácskán kívül látszólag semmi sem volt. Ezt a részt csak néhány éve választották le a lány hálószobájáról, de ha vissza akarná kapni a hálószobája régi méretét, csak parancsot kellene adnia a ház alagsorában található transzformáló szerkezetnek, az pillanatok alatt visszaformálná a régi állapotára a helyet.
Miután tenyerét lazán a falon függő táblácskához érintette, a szoba közepén egy rózsaszín és arany fényekkel villódzó spirál jelent meg. Aisling fordult egyet és a spirál néhány villanás után a lány pontos kinézetét vette fel.
Máskor alaposan megtervezte volna, hogy egy családi és baráti összejövetelre mit választ viseletnek, több ruhát is nézett volna a hajszálpontos másán , de most csak ellenőrizte, hogy nem koszos, nem gyűrött-e a térdig érő világossárga selyemruhája, amit délután, iskola után választott a kényelmes, fehér vászoncipővel együtt, mielőtt eltávozott a holo-kapun át az Ezeréves Tölgyben tartott mentor-találkozóra.
Alaposan, minden szögből ellenőrizte a holografikus mását, mielőtt ugyanazzal a rutinos mozdulattal eltüntette.
Most fontosabb, hogy ne várakoztassa soká Fionnt, aki a tablinumban ücsörgés helyett akár a személyes tereiben, a szobáiban is látogathatta volna, hiszen a fiú már letöltötte az egyéves alávetettségi időszakot, most már efemer.
Aisling személyes terei a jelenleg három emeletes ház második emeletén helyezkedtek el. Máskor szívesen használta a lépcsőt a házban való közlekedéshez, de most sietősen ment a nappalijába a holo-kapuhoz, azaz egy fekete négyzethez, ami az íróasztalától jobbra, a hatalmas ablak bal oldalán feküdt a padlón. Egyenesen a négyzet közepére állt, majd a szokásos »Bekapcsol!« parancs után már meg is adta az útirányt:
- Ház, Ősök Csarnoka!
Előbb mintha elnehezülni érezte volna a testét, aztán mintha könnyűvé vált volna. A rózsaszín-arany színekben villódzó spirál most már élénkebb fényekkel ölelte körül a lány alakját. Csupán néhány villanás után a lány már ott is állt az Ősök Csarnokában.
Ugyan minden családtag személyes terében létezett egy ilyen kapu, többnyire a nappaliban, de az Ősök Csarnokán kívül csak a peristylumban és az alagsorban volt teljesen nyitott még az itt lakó családtagok számára is a holo-kapu. A személyes tereikben a családtagoknak előbb fogadniuk kellett a látogatót. A város köztereire, a közös épületekbe is el lehetett jutni fogadás nélkül a holo-kapun át.
Az atrium vagy ahogyan sűrűbben nevezték, az Ősök csarnoka volt a ház legkülönlegesebb helye. Innen nyílt a hagyományos kapu az utcára, innen lehetett a fehér márványlépcsőn feljutni az emeleteken található személyes terekbe, innen nyílt a tablinum és innen lehetett eljutni a peristylumba is. Itt őrizték a rég eltávozott ősök emlékét is. Már nem halotti maszkok, hanem holografikus képek jelentek meg az ősök képmásával a falakon. A képek mellett, felett és alatt függött az ábrázolt ős néhány jellegzetes alkotása. Az utódok most már így állítottak emléket az eltávozottaknak.
Az évezredekkel ezelőtt készült mozaikpadló színeihez igazították az atrium berendezését és a világítás színeit. Az ősi mestermű terrakotta, fehér, fekete és kék kövecskéi egy gondosan kirakott tavat, hattyúkat és vízi növényeket ábrázoltak. Az impluvium hosszú-hosszú évszádok óta már csak a nappali, természetes fényről gondoskodott. A compluvium helyén már egy négyzetekből, körökből, háromszögekből megformált modern szökökút állt.
Az impluvium üvegén át már alig szűrődött be fény. Alkonyodott.
- Az alkony vagy a hajnal is kell egy átmeneti zónához – gondolta és furcsának is tartotta ezt a gondolatot.
A kék szoba, a tablinum felé nézett Fionnt és talán még a biztonságot is keresve. A fiú az olvasóasztal mellett ült mélyen elmerülve egy könyv világában.
24Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡh8Cx0cz6jT
24Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡSJYrpsK0Vb
Fionn nem érezte magát idegennek a házban. Amíg Aislingre várt a most már családi könyvtárszobának használt kék szobában, Aodhan gyűjteményéből a „Vízisportok története” című könyvet lapozgatta. Szívesen gondolt vissza az alárendeltségi évére és azokra a hosszú délutánokra, amelyeket Aodhannal végigbeszélgettek ugyanitt, a kék szobában. Mindketten rajongtak a vízi sportokért.
Itt, a kék szobában várta a lányt. Még ha csak a tablinumig is hívta, ma is el akarta egy kicsit szakítani Aislinget a vizsga gondolatától. A személyes tereiben most minden a tanulásra és a vizsgára emlékeztette a lányt. Remélte, hogy még Rhysszel, az unokatestvérérvel és legjobb barátjával is válthat pár szót a családi összejövetel előtt, de a fiú szülei és nagyszülei nemrég megérkeztek a holo-kapun át egyenesen a peristyliumba. Rhys családtagjai Sophia családjának a körében már el is foglalták helyüket. Sophia három, saját évfolyambeli mentor-társa közül kettő már jóval korábban megérkezett. Sophia Ulf és Thana társaságában sétált le a hagyományos úton, a lépcsőn vidáman. Rhys néhány perccel később követte őket sietve, de egy sebtében odavetett köszöntésnél többre most nem volt ideje. Persze kedvesen és bocsánatkérőn mosolygott hozzá.
Fionn Sophia és Aisling összes mentor-társát és volt mentorát megismerte az alávetettségi időszaka alatt. Az iskolai évei alatt Rhys volt Sophia egyik mentora. Aislinget az ő épülő barátságukon keresztül ismerte meg, még jóval azelőtt, hogy Sophia és Rhys között a mentorságból kiforrt barátság még jobban kiteljesedett volna.
Nem telt el sok idő azóta, hogy Lívia asszony értesítette Fionn érkezéséről Aislinget.
Felpillantva a könyvből, észrevette a tablinum felé közeledő lányt. A mondat felénél felejtette el egymás mellé rakni a szavakat, amelyek értelmes mondattá állhattak volna össze a vízi sportokról. Ha nem jelent volna meg a lány, értelmes mondatokká álltak volna össze ezek a szavak. Ha nem jelent volna meg a lány a térdig érő sárga selyemruhájában és nem nyújtott volna ennyire valószerűtlen, időn kívüli látványt.
Pontosan akkor nézett fel Fionn a könyvből, amikor Aisling az impluvium alatti részen haladt át és az alkony utolsó sugarai még köszöntötték a lányt. Fionnt amennyire elbűvölte, valamiért ugyanannyira fel is zaklatta a látvány.
-A jelenlét vagy pont a veszteség pillanatai ezek?- mélázott, természetesen az alkonyra gondolva.
Ugyan újra a könyvre szegezte tekintetét, az a félbehagyott mondat a vízi sportokról az alkony utolsó fényeivel együtt távozott örökre a feledés búbánatos sötétjébe.
A lány már az Ősök Oltárához közeledett. Erre az egyszerű márványoltárra helyezett Fionn rögtön az érkezése után friss virágokat.
- Észrevette a virágokat is, de amúgy is odamenne az oltárhoz – somolygott magában a fiú. Az alávetettségi ideje alatt megismerte a lány szokásait. Tudta, hogy Aisling soha nem halad el a márványoltár mellett úgy, hogy néhány perc tiszteletteljes csenddel ne áldozna az elődei emléke előtt.
Tudta, hogy az Ősök Oltárára helyezett virággal örömöt okozott a lánynak. Büszke örömmel indult Aisling felé. Csendben megfogta a kezét. A lány hálásan nézett rá. Nem volt szükség egyéb üdvözlésre.
Fionn az oltárra nézett.
- Az átmenet módja – érzett rá valami megmagyarázhatatlanra sötét, kusza érzésekkel.
24Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡDLFP3cjw5G
24Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡywfSVQtCnX
24Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡqPj1DqMtal
24Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡIvU5MgaTd7
-Hejj, gyerekek! Nem láttátok mostanában Rhyst errefele?
Mindketten összerezzentek az Ősök Csarnokába szélvészként berobbanó vörös hajú, középmagas, teltkarcsú, szelíd, mogyoróbarna szemű, csupa bűbáj, ugyanakkor rendkívül határozottan fellépő nő kérdésére.
Ha valaki a megjelenésével, öltözetével mindig valószerűtlen látványt nyújtott, akkor az a negyvennyolc éves Daphne volt, Sophia édesanyja, Lívia asszony sógornője. Míg a családból és a baráti körből is legtöbben igyekeztek formailag megmaradni a hagyományos öltözeti jegyek mellett és csak gyakorlatilag, kényelmi megfontolásból beépíteni a technológia által biztosított előnyös megoldásokat az öltözködésükbe, Daphne külsőségekben sem törődött a hagyományos formákkal. Legalábbis nem annyira, mint a többiek.
Egy fénylő, áttetsző anyagból készült, görög stílusú felsőrészt viselt, amely a fényviszonyok függvényében halvány aranyszínű, ezüst, indigókék színűnek látszott. Ezt a könnyű ruhadarabot az oldalt magasra hasított fehér szoknyája alá tűrte. Derekán erős anyagból készített, trák szimbólumokkal díszített övet viselt. Mindehhez egy könnyű, boka felett fémes elemekkel ellátott sarut választott. Vékony, egyszerű karkötője a nő hangulata alapján változtatta a színét. Ezt a darabot mindig magán viselte. Ritkán mutatott egyebet kiegyensúlyozottságnál, szeretetnél, vidámságnál.
Noha nem hasonlított ízlésvilágában, hajlamaiban senkire, sem édesanyjára, Callistára, sem édesapjára, Rhesuszra, de még testvérére Euxénára sem, ezt a csupa bűbáj, ugyanakkor rendkívül határozott nőt mindenki kedvelte. Három lánya közül egyikük sem vette át Daphne merész stílusát.
Mindenki szívesen töltötte az idejét Daphne közelében, főleg a fiatalok és a gyerekek. A személyes tereik nem csak Sophia, Aine és Thya mentor-társaival és a mentorált diákokkal voltak tele, mindig jöttek hozzájuk a lányai közvetlen mentor-rendszerén kívüli fiatalok és gyerekek is.
Daphne kérdése nem sokáig lógott a levegőben. Karkötőjén a színek enyhe feldúltságról meséltek.
- Úgy fél órával ezelőtt láttam a peristylium felé sietni, amikor Aislingre vártam- közölte Fionn készségesen. Annyira el volt merülve a gondolataiban, hogy csak egy barátságos integetésre futotta tőle. Nagyon igyekezett Sophiáék után.
Aisling kíváncsian várta, hogy megtudja miért feldúlt a máskor bűbájos Daphne és hogy a feldúltsága hogyan kapcsolódik a fiúhoz.
- Nem egyszerre jöttek le Sophiával? Nem ment oda egy percre sem beszélgetni hozzád?- faggatta tovább a fiút, miközben Aislinget vizslatta.
Aisling nyílt tekintete és nyugalomról árulkodó testtartása mintha a nőt is visszaterelték volna a kiegyensúlyozottsághoz és szeretethez. A karkötőjén a színek egy árnyalattal tompábbak, világosabbak lettek.
- Nem, Sophia Ulffal és Thanával érkezett. Mint mostanában mindenhova- közölte. Érezte, hogy Daphne valami balszerencsés eseményt szimatolt meg a levegőben és most céltudatosan kutakodik, hogy megelőzze mielőtt még megtörténne. Jó érzékkel csípte el a bajt még a kezdetleges állapotában és nem is szokta engedni, hogy a baj terebélyesedjen.
Mindenbe beleütötte az orrát, de senki sem haragudott rá, mert mindig jó lett ennek a következménye.
- Ti is ritkábban mutatkoztok együtt, mint eddig. Minden rendben van veletek?- érdeklődött tovább a nő minden diszkréciót mellőzve.
Aisling csak egy pillanatig habozott, mielőtt a hazugság visszavonhatatlan formát öltött. Fionn magabiztosan tekintett rá, Daphne pont úgy, mintha a lány lenne a közelgő baj forrása.
- Én ebédnél láttam utoljára Rhyst- füllentette bal tenyerét kecsesen felfele fordítva. Ebéd után, mint tudod az Ezeréves Tölgyben találkoztam….
Daphne kutató, kételkedő tekintettel nézett Aislingra és kedvesen, részvéttel Fionnra. A fiú kissé közelebb lépett hozzá. A figyelmet és nyugalmat közvetítő testtartása is halványított a zaklatottság kavargó, vibráló színpompáján.
- Igen, azt tudom- előzte meg Aisling további magyarázkodását. Az azt szó jelentőségteljes hangsúlyozásával jelezve, hogy azt tudja, de bizony valami ennél sokkal fontosabbat még nem. Még nem.
A titkolózás miatti bűntudat és az iménti füllentés miatti szégyenérzet ott vibrált szinte láthatóan a levegőben. Daphne titokzatos feldúltsága újrahangolta ezeket a tónusokat a lány lelkében.
- Minden rendben veletek, kettőtökkel?- ismételte meg kérdését lassabban és kedvesebben. Mostanában kevés időt töltötök együtt.
Fionn apró jelekből is érzékelte Aisling növekvő feszültségét.
- Majd a vizsgák után változni fog ez, most a kutatásokkal foglalkozik Aisling- mentette meg Fionn a további faggatózástól a lányt.
A peristylium felől színes, vidám társaság közeledett. A göndör, sötétszőke hajú, szeplős fiú csendesen mesélt valamit, a fekete, hosszú hajú lány rajongva nézett rá és nevetett. A vörösbarna, vékony, alacsony lány a lépcsőt figyelte kerekre nyíló szemekkel.
A körülöttük settenkedő bajról Sophia, Ulf és Thana felé fordultak a tekintetek.
Daphne mellett ők is hanyagul öltözöttnek tűntek. Ulf, mint mindig, egy könnyű, de bőr hatású, majdnem teljesen egyszerű tunikát viselt. Csak az ujjak szélét szegélyezték fehér, geometrikus minták. Csuklóin, mint mindig vékony, fonott, szintetikus bőr karkötők voltak. A lánytestvére készítette ezeket és Ulf azóta mindenhol viselte is őket. Néha különféle medálokkal hangsúlyozta hol a viking, hol a görög gyökereit, de most nyaklánc sem volt rajta.
Thana egy finom szövetből készült egyszerű, fekete, hosszú ruhát viselt, amely a vállát és hátát szabadon hagyta. Persze, Thana csak a haját akarta ezzel is hangsúlyozni, mint ahogy a rengeteg hajdíszével, hajpántjával is, amiket szerencsére csak felváltva hordott. Etruszk-vandál származásáról a mai nap semmi sem árulkodott.
Sophia most is színekkel fejezte ki magát. A kedvenc világoszöld ingét választotta krémszínű, hosszú, finoman ráncolt szoknyával. Vékony derekát egyszerű fekete fonott övvel emelte ki.
- Nem láttátok Rhyst?- próbálkozott Daphne újra a kérdéssel.
Sophia a lépcső irányába mutatva elnevette magát, de most már csodálkozás helyett értetlenkedő tekintettel.
- Ott jön, ni, anya! Csak átöltözött. Felvett magára valami rémséget.
A rémséges öltözet egy foltozott nadrág volt, durva vászoninggel.
- Ma mit mutatsz be nekünk- érdeklődött Daphne, most már ő is nevetéssel küszködve.
- Majd meglátjátok- kacsintott a megdöbbent Aislingre Rhys.
Aisling nem nevetett. Felismerte a Rhystől nemrég kapott álomképből Kaelent.
Bűntudat. Szégyenérzet. Megdöbbenés. És mintha a jövő irányába futó szálakról egy enyhe visszhang formátlan, sötét, ködös üzenetet akarna átadni. Vagy talán a múlt próbál gondolatokká formálódni? Pont a vidámságtól álltak ezek a kusza érzelmek a legmesszebb.
Rhys szépen adott elő verseket, dalokat. Ő maga írta ezeket. Máskor is öltözött már be a versek, dalok bemutatásához. Aislingen kívül senki másnak nem tűnt furcsának a fiú kinézete, csak viccesnek. Még Daphnénak sem.
- Megérkeztek a szüleid és a nagyszüleid- tájékoztatta Sophia Fionnt tényszerűen.
- Na, akkor visszamehetünk a többiekhez- fordult Daphne felé Rhys mosolyogva.
Daphne egyetértőn biccentett a fejével.
- Mi megvárjuk a mentor-társainkat. Aisling, te is maradsz?- kérdezte Sophia olyan hangsúllyal, hogy még ha csatlakozni is akart volna a többiekhez, akkor is illetlenség lett volna itt hagynia unokatestvérét Thanával és Ulffal.
- Persze. Az én mentor-társaim együtt érkeznek a tietekkel- egyezett bele könnyen. Kint találkozunk- tette hozzá hozzá Fionrra nézve.
Daphne lazán, de határozottan a két fiúba karolva komótosan el is indult a peristylium irányába. Mintha valami alattomosan közéjük kúszó veszélytől védelmezni akarná őket.
Ugyan a holo-block az összes meghívott számára oldva volt a ház összes közös terében, mégis csak a családtagok és a leendő családtagok érkeztek egyenesen a peristyliumba. A többieket az Ősök Csarnokában fogadták, hogy ne érezzék maguk kényelmetlenül, feszélyezetten, ha netán még nem mozognak a családnál otthonosan. Ez volt a megszokott.
24Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡRxtHwY7w1y
24Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡs2t7vL9416
Sophia még egyszer a távolodó alakok után nézett. Az iménti vidámság nem tűnt el az arcáról. Ulf is széles mosollyal vizslatta a távolodókat és úgy tekintett a még mindig döbbent arcot vágó Aislingre, mintha a lány épp egy érdekes vicces mesélt volna. Csak Thana burkolózott kifürkészhetetlenségbe.
-Aisling, anya azt hiszi, hogy összejöttetek Rhysszel!- közölte nevetve, amikor megbizonyosodott, hogy a védelmező Daphne és a súlyos gyanúról semmit sem sejtő fiúk hallótávolságon kívülre kerültek.
- Itt az idő, ha már úgyis mindenki tudja, valld csak be!- fokozta Ulf szigorú hangot erőltetve.
A viccesen előadott vádak hallatán Aisling lelkének minden nyomottsága távozott. Bosszúsan elnevette magát.
- Bevallom. Itt az ideje. Azért hanyagolok el mindenkit, mert beleszerettem Rysbe.
Laza mozdulattal megvonta a vállát, aztán csendesen hozzátette:
- Ezt nem gondolhatjátok komolyan. Ezt tényleg nem.
Nem is gondolták komolyan. Aisling komikus látványt nyújtott, amint az ártatlanok összes erejét összegyűjtve harciasan szembeszállt a kajánul vigyorgó Ulffal és Sophiával. Még a kezét is csípőre tette.
- Sophia pontosan tudja, hogy ti ketten miket műveltek- heccelte tovább Ulf a sértődött sárga ruhás lányt.
A vádak szemléltetéséhez a komoly, szótlan Thanát magához ölelte. Thana nem nevetett. Visszafogottsága erőltetett volt, nem természetes. Máskor ő is együtt nevetett és csipkelődött volna a többiekkel.
- Igen, Aisling, én pontosan tudom, hogy miket műveltek titokban. Történeteket írtok egymásnak Rhysszel- vágta el Sophia a bosszankodás további fonalát. Én tudom, de anya és Lívia asszony az imént tárgyalták a hattyú szobor mellett kétségbeesetten, hogy most már beszélniük kell veletek. Anya azért kezdte el keresni Rhyst, mert látta, hogy te sem vagy jelen.
Sophia teljes testével az unokatestvére felé fordult.
- Ott ültünk a padon a szobor mögött, és nem hittünk a saját füleinknek. Rögtön Daphne után jöttünk, hogyha egymás társaságában vagytok se csináljon nagy jelenetet- egészítette ki Ulf villámgyorsan, szóhoz sem engedve Aislinget. Thana, akit még mindig magához ölelt, most már olyannak tűnt, mint akit kísértet ijesztget.
Aisling elutasítón tette karba a kezét.
- Tudjátok, hogy mi a véleményem erről a feltételezésről? Ha ezt gondolják rólam, meg is érdemlik, hogy egész nap utánunk leselkedjenek. Én nem fogok magyarázkodni egyiküknek sem.
A lányt felkészületlenül érte, hogy az ártatlan titkolózásuknak egy hatalmas családi összeesküvés a következménye. Bántotta, hogy édesanyja és Daphne meg sem próbáltak beszélni vele, ehelyett célozgattak, elméletet gyártottak és persze leselkedtek.
- Olvastam a történeteiteket. Nagyon kreatívak. Szerintem folytassátok őket- próbálta békíteni a még mindig bosszús unokatestvérét Sophia.
Most már újra illeszkedett a kis csoport az Ősök Csarnokának méltóságot időző teréhez.
- Nagy öröm a kreativitáshoz társakat találni. Majd Lívia asszony és Daphne is örülni fognak, ha megtudják, hogy mit rejtegettek ti ketten- komolyodott meg Ulf, Thanát is elengedve végre. A lány zavartan igazgatta hosszú, fekete haját és kitartón Aisling lila karkötőjét nézte.
Aisling nem azt bánta, hogy kiderült a titok. Kissé megenyhülve kíváncsiskodni kezdett:
- Olvastátok ezeket a történeteket?
- Csak én olvastam. Rhys asztalán találtam...és...-jött zavarba most már Sophia. Nem akart olyannak tűnni, mint Lívia asszony és Daphne, akiknek a bizalmatlanságát az előbb őszintén kinevette.
- …és belenézett az írásokba. Na, kicsit beleütötte a formás, kis orrát- zárta le Ulf egyszerűen.
Sophia hálásan nézett a fiúra. Ulf sokszor vág a szavába, sokszor szakítja meg a mondanivalóját, sok zavaró szokása is van ennek a szeplős vikingnek, de a hosszú évek alatt a lánynak lett a személyében egy őszinte barátja, védelmező fogadott testvére.
- Remélem mások is csatlakoznak a kreatív körötökhöz azok közül, akiknek a történetírás az egyik fő képességük. Tényleg jók a történeteitek- igyekezett a társalgást újra a kreativitás irányába vinni Sophia.
- Miről szólnak a történetek?- szólalt meg végre Thana is őszinte érdeklődéssel.
Most már eltűnt a Thanát riogató kísértet.
- Mirael és Kaelen Nexoria világában kalandozik Drakthor uralmának idején- foglalta össze Sophia tömören.
Thana megértőn közelebb lépett Aislinghez.
- A vizsgatémádhoz is kapcsolódik. Ne haragudj ennyire Daphnéra és édesanyádra. Tudod, hogy mennyire védik a szülők az első kölcsönös kamaszkori szerelmet- kérte a lányt ismét kifürkészhetetlen arckifejezéssel.
Ulf nem csak mások megvicceléséhez, bosszantásához értett.
- Nem kell magyarázkodnod édesanyádnak és Daphnénak. Jobb ötletem van. Holnapra áthívjátok Fionnt és ti bemutatjátok a történeteket- javasolta.
A problémamegoldó képességét Ulf a csínytevő korszakában szerezte. Ez volt a legnagyobb erőssége.
- Én is értékelem az ötletet, mert így nem kell Aislingnek és Rhysnek nyíltan magyarázatot adniuk senkinek. Anyáék sem lesznek túlzottan megalázva azért, mert szimatoltak, leselkedtek és gyanúba kevertek- támogatta Sophia a javaslatot.
Látva a barátai támogatását, Aisling is oldott az elutasítást mutató testtartásán. Az eddig védekezésként maga elé font karjait barátságosan engedte le.
- Nem akartak rosszat, csak...a szülők ilyenek, túlgondolnak mindent- mosolygott Thana először, amióta a lehetséges szerelmi háromszög témája felbukkant odakint a hattyú szobor mögött.
Az Ősök Oltárával átellenben levő fal mellett a holo-kapu az arany és rózsaszín fényeivel most még csak halványan villogni kezdett.
- Menjünk inkább mind az Ezeréves Tölgybe. A történetek szépek, be lehet mutatni ezeket és az új kreatív társakat is a közösségünknek- gondolta tovább Sophia az Ulf által felkínált legbékésebb megoldást.
- Ma még megviccelhetnétek őket. Sophia. Te meghívod Fionnt, Aisling, te elvonulsz a történetről beszélgetni Rhysszel- bújt elő Ulfból ismét a kópé.
- Remek! Rögtön holnap tisztázzuk a helyzetet, ma viszont nevetni fogunk. A bizalmatlanság miatt megérdemlik, hogy ma egy kicsit összezavarjuk őket- ragadta meg a lehetőséget Aisling a bosszúhoz. Most már ő is mosolygott.
- Érkeznek a többiek- jelezte Thana.
24Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡnHv5t2WGGy
24Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡtwLnIkkbjO
A várakozás megtörte a diskurzust. Aisling a társaira várva elérzékenyülten az első iskolai napjára gondolt. Nagyobb gyerek nem volt a családban, így az iskoláról Sophiával csak a családi elbeszélésekből voltak sápadt elképzeléseik.
A szülők bátorítása ellenére mindketten nagyon féltek attólaz első naptól.
- Nem, Aisling, ha Sophiával ugyanahhoz a holo-mentorhoz ültök, akkor kevesebb barátotok, kevesebb mentorotok lesz- győzködte Lívia asszony a sírdogáló kislányát.
Egy emelettel fennebb Sophiáék személyes tereiben ugyanez a jelenet játszódott le.
Másnap unokatestvérével együtt lépett be a kapun, ahol a holo az egészségi állapotukat ellenőrizte, aztán a hatalmas épületben az útjuk el is vált az iskolai időre. Aisling leült egy ezüstszőke hajú kislány mellé. Velia lett a legelső ismerőse. Nemsokára csatlakozott hozzájuk Sibius és Solveig is. Sophia is aznap ismerte meg Thanát, Ulfot és Baalitot.
Még aznap megismerték a mentoraikat is. Ők négyen, akik ugyanazt a holo-mentort ülték körül, négy mentort kaptak közösen a közvetlenül felettük levő évfolyamból és négyet a két évvel nagyobbak közül. Egyszerűen működött. Az egy évvel nagyobbak most lettek először mentorok. Közülük a legközelebbi holo mellett ülők lettek a mentoraik. A két évvel nagyobbaknál sem volt bonyolultabb a megoldás. A legközelebbi holo körül ülő, még szabad diákok lettek a két évvel nagyobb mentoraik.
Az ötödik év kezdetétől a holo-mentorok köré már hajlamok és képességek szerint ültek a diákok, de a mentor-rendszeren ez semmit sem változtatott. Aislingnek a történelem tanulására volt hajlama, a történetíráshoz képessége. Az ötödik év kezdetétől három ugyanilyen hajlamú és képességű diák mellett töltötte az órákat. Az óra-társai megváltoztak, de a mentor-társai nem.
- Anyáéknak igazuk volt. Ha ugyanoda ültünk volna Sophiával, most vagy nem lennék mentor-társ Veliával, Solveiggel, Sibiusszal és a többiekkel, nem kötöttem volna barátságot a saját mentoraimmal sem. Vagy nem ismerném Thanát, Ulfot, Baalitot...és persze Rhyst...Fionnt. Remek szokás, hogy a szülők nem engedik az egyidős családtagokat ugyanahhoz a holo-mentorhoz ülni- gondolta elégedetten és egyetértőn.
- Ma azok jönnek hozzám a mentor-búcsút megbeszélni, akikkel az iskolakezdés első napján ugyanahhoz a holo-mentorhoz ültünk le- merengett tovább és még a szemöldökét is felhúzta ámulatában, amikor ráébredt arra, hogy a tizenkettes szám az összes iskolai éve alatt végigkísérte.
- Tizenketten alkottunk csapatot az első napon. Tizenketten alkotunk csapatot az utolsó napon. Tizenketten voltunk azokon a napokon, amikor mentoráltak voltunk és tizenketten azokon a napokon is, amikor mentorok. A Tizenkettő…és... az első meg az utolsó évben legtökéletesebb a kör. A kezdet a vég, csak közötte rengeteg az élmény, a tapasztalat- merengett.
Az atletikus alkatú, hosszú, ezüstszőkehajú lány egyenesen Ulfhoz sietett. Aisling most is megcsodálta a hagyományos, letisztult öltözetét, a piros-kék-arany szkíta hímzéssel díszített bokáig érő fehérvászontunikáját, amelynek kizárólag a felső része volt színes. A tunika hosszú ujjainak is csak a végén lehetett felfedezni egy-egy aprócska piros griffet.
- Velia és a griffek- nézett a lányra szeretettel. Már az első iskolai napon is griff medál volt a nyakláncán, griff motívumok a karkötőjén. Csak a fülbevalóján nem jelentek meg a griffek soha. Mindig hosszúkás, csepp alakú fülbevalót hordott. Talán pont a letisztult ízlése és a griffek vonzottak hozzá az első napomon- mosolygott.
- Hejj! A többiek is jönnek!
Nem cifrázta túl az érkezését. Ulf mellé állt és várta, hogy Baalit alakja határozott formát öltsön a holo-kapu villódzó fényeiben.
- Baalit ma miért nem volt itt veletek?- kíváncsiskodott Aisling.
Thana csak most fejezte be Velia bámulását. Ismét úgy nézett ki a lány, mint akit kísértetek ijesztgetnek.
- Fabiáéknál töltötte a napot. Most kezdi az alárendeltségi idejét és a Mártírok Ünnepét beszélték meg a családdal- számolt be Sophia a mentor-társa programjáról.
Most már Thana is az érkező Baalitot figyelte. A teljes mentor-körből Thana volt az a fura lány, aki soha nem lett szerelmes. Őt nem érintette a Mártírok Ünnepe, amelyet majdnem rögtön az iskolai búcsú után tartottak. Az ünnepség után kezdték az iskola végzősei a társaik családjánál az alávetettségi évüket.
- Baalit sem változott sokat az első találkozásunk óta- jegyezte meg Aisling. De te sem, Velia. Mindig a szkíta ruháidat és a griffeidet választod. Baalit azóta is térdig érő tunikát bíbor díszítéssel.
- Két kiszámítható ember- szólt be a beszélgetésbe Ulf vicces tónussal.
Már teljesen kivehető volt Baalit karcsú, sportos alakja, szimmetrikus arca és magas homloka is. Igen, most is felsőtestén félig nyitott, térdig érő tunikát viselt bíbor díszítéssel, amit geometrikus mintákkal hímzett ezüstös övvel fogott össze.
- Miért hallgattatok el?- érdeklődött köszönés helyett megjátszott zsörtölődéssel. Csaknem éppen rólam beszéltetek?
Baalit félig pun származású volt, akárcsak Rhys, félig föníciai. Szülei köré csoportosultak azok a kreatív-társak, akiknek a tájképek festése volt a hajlama. Eshmun és Elissa óra-társak voltak az iskolai éveik alatt.
Ulf igencsak szívélyesen világosította fel a mentor-társát.
- Na, ezt eltaláltad. Aisling a szerelmi életedről és a ruháidról beszélgetett.
Aisling összevonta a szemöldökét és csupáncsak addigfixírozta csúnyán és kitartón a nála is pletykásabb vikinget, amíg a fiú félre nem nézett.
- Ulf túloz, arról beszélgettünk, hogy ti ketten Veliával nem sokat változtattatok az ízléseteken- pontosított a lány.
- Ha nem változtattam volna, még mindig téged nézegetnélek a szünetekben- vágott vissza Baalit Aislingnek.
Thana nem hagyott időt a csipkelődésre.
- Most, hogy már mind itt vagyunk, mehetnénk a hattyúhoz a mentor-búcsú megbeszélésére.
- A peristyliumban megtalálsz- búcsúzott Ulf Veliától.
Thana néhány lépéssel Sophia, Baalit és Ulf előtt haladt. Vissza sem pillantott Veliára és Aisligre.
A hattyú szobor mögötti tér volt a kedvenc helyük. Amikor Sophián volt a sor a mentoráltak vagy a mentorok fogadására, mindig azon a helyen töltötték az idejüket.
ns 15.158.61.5da2
