Sok hónapnyi olvasás és négyfal közötti lét után végre valami motoszkálni kezdett az agyamban. Tényleg ezt szeretném életem végéig? Hogy mindig ide meneküljek, amikor valami baj történik? Ez nem gyengeségnek számít?
153Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡs5h6ZJ2H9R
Valami reccsent a szobában, aztán odanéztem. A könyvesszekrények sorra omlottak le, a könyvek pedig mintha ott sem lettek volna, eltűntek szem elől. A polcokból a végére már csak egy jó nagy sziklatörmelék lett. A kis szoba hirtelen hideg, üres és kietlen barlanggá változott, mintha az előbbi kis nyugalmi kuckó ott sem lett volna soha. A hatalmas harang alakú lyuk megtelt fénnyel és hirtelen minden vakító fényben fürdött. Én pedig eltakartam a szemem, nehogy megvakuljak. Amikor pedig már kinyitottam egy letisztult és nagyon fényes síkságon találtam magam. A láthatáron semmi sem volt, a kezemben levő utolsó könyv érdekes módon nem tűnt el. Megnéztem a borítóját, az állt rajta, hogy "Egy új kezdet".
Az égen színesebbnél színesebb felhők táncoltak, miközben madarak repkedtek csapatokban. Az illatok édeskés és kesernyésen keringtek a tavaszi szellővel. A síkság lassan megtelt élénk zöld fűvel, amiben apró színes kis virágok is megjelentek. Közelebb léptem az egyikhez és megszagoltam. Ez a környezet most jobban elvarázsolt, mint a könyvekkel teletömött kis szoba. Lefeküdtem a puha fűbe és a karomat a fejem alá tettem, így gyönyörködtem az újonnan érkezett tavaszban. Valami határozottan megváltozott, de nem tudtam volna megmondani, hogy153Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡhDL7OBegkj
pontosan mi, de tetszett.
