Ezeken kívül semmi más nem jutott eszembe, ahogy ott ültem és egyre csak azon gondolkodtam, hogy miként juthatnék legalább a fényesebb rész közelébe. A hajam és a ruhám csapzottan lógott, libbent a fagyos szél hatására. Az arcomra fagyott egy semleges érzelem, amit nem szerettem. Egyenesen gyűlöltem.
Nagyot sóhajtottam és megpróbáltam valami fogást találni a sziklafalon, hogy hátha feljebb tudok mászni, de lehetetlen volt. Túl sima volt a felület, a kezem feldörzsölődött. Azt167Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡkVBSpyiReg
hittem, hogy minden elveszett számomra, amikor a fejemben hirtelen egy kisebb fény kezdett kibontakozni. Ez pedig elindított egy folyamatot, sokat enyhültek a sebek, már olyannyira, hogy szinte be is forrtak. Az arcomat tapogatva is éreztem, hogy a karcolásaim is begyógyultak. A ruhám pedig már nem rongyokban lógott rólam, hanem egy teljesen ép felső és nadrág. Most már nem éreztem úgy, hogy ez az egész megölne. Egyre jobban kezdtem beletödődni abba, hogy valahogy, nem tudom hogy, de túléltem a zuhanást és most már csak magamra kell támaszkodnom. Egy reccsenés hangzott fel mögöttem, amikor pedig megfordultam, egy kis sziklaajtó nyílt ki előttem. Félénken közelebb merészkedtem, majd bekukkantottam. Egy teljesen normális kis szoba állt előttem, tele könyvesszekrényekkel, amelyek tetőtől talpig meg voltak rakva könyvekkel. Egy melegség érzetet keltő kis fotel volt a helyiség közepén.
Leültem a kis fotelba és kezembe vettem a kisasztalon heverő kötetet és belelapoztam. Amint pedig megcsapott a könyv illata, úgy éreztem, mintha az teljesen lenyugtatott volna. A könyvvel a kezemben ott ültem a szakadék mélyén, egy eldugott kis könyvtár szobában, nyugodtan és most már nem voltam teljesen egyedül.
ns 18.68.41.179da2
