If we could just re-set and live in happiness
Instead of out regrets, We would salvage everything
We don't have to walk away
Good Charlotte - Walk Away (Maybe) (2004)
Ramsey szemei csak félig voltak nyitva, amikor ránézett a telefonjára.
- Basszus! - Úgy ugrott ki az ágyból, mintha legalábbis sündisznó került volna a feneke alá. Az ágy lábához tolt kanapéhoz lépett, és finoman megrázta a békésen alvó lányt: - Di, ébredj, mocskosul elaludtunk!
A lány szerencsére könnyedén magához tért.
- Hány óra? - kérdezte két ásítás között.
- Mindjárt negyed kilenc. Kilencre kellene beérnem, ami esélytelen. Felhívom az öreget, te addig készülj össze - mondta.
Dia a tőle telhető legsietősebb tempóban szedte össze a holmiját, majd beviharzott a fürdőszobába öltözni. Alig tíz perc múlva már az előszobában rántották magukra a cipőt és a kabátot.
- A bőröndöm! - csapott a homlokára a lány, amikor már majdnem elérték a lakópark végét.
- Vissza akarsz menni? - Ramsey-n látszott, hogy miféle válaszban reménykedik.
- Hagyjuk, arra sem volt időm, hogy azt megnézzem, üzent-e valamit Roli. - Dia lemondóan legyintett.
- Majd kitalálunk valamit. Az én hibám is, hogy elaludtunk. Nem is hallottam az ébresztőt, pedig be van állítva.
- Mit mondott a nagybátyád?
- Semmi különöset. Tudja, hogy itt vagy, ezért szerintem most nem lesz lecseszés a késés miatt. Máskülönben bizony bajban lennék. Utálja, ha nem vagyok pontos - felelte a fiú.
- Na, akkor most biztos gondol valami nem túl kellemeset rólam. Végül is, miattam nem érsz be.
- Nincs gáz, elmondtam neki, hogy tegnap elég késő volt, mire a Heathrow-ról hazakeveredtünk, meg hogy mi volt az ébresztőmmel. Nem gondol rólad semmi rosszat, nyugi.
Szinte futva értek az állomásra. A Victoriára tartó vonat az orruk előtt húzott el.
- Francba! - mordult fel Ramsey. Idegesen túrt bele fekete bozontos hajába. A peron fölötti kijelzőre pillantott, majd sarkon fordult és elindult felfelé a lépcsőn.
- Most meg hová mész? - Dia igyekezett utolérni barátját.
- Hozok reggelit - felelte. - Kérsz kávét? - Már a negyedik vagy ötödik lépcsőfokról fordult vissza.
- Igen... Lattét vagy valami hasonlót - felelte a lány.
Barátja bólintott, majd ismét hátat fordított neki. Dia, miközben a fiúra várt, kihalászta szimatszatyrából a mobilját. Meglepő módon nem volt olvasatlan üzenete, pedig arra számított, hogy Roli biztosan már korán reggel megírja neki, mikor menjen át. Eltette a telefont, helyette a zenelejátszót vette ki, fél fülét bedugta, úgy kezdett el zenét hallgatni. Közben figyelte a peron fölött függő kijelzőt is.
Ramsey két perccel a vonat érkezése előtt robogott le a lépcsőn.
- Hú, ez necces volt - fújta ki a levegőt.
Dia kihúzta a fülhallgatót a füléből, és elvette a felé tartott papírpoharat.
- Köszi! Ez, úgy érzem, életmentő - mosolygott.
- Nekem is az. Ráadásul itt jó a kávé. Mit hallgattál? - A fiú a lány kezében tartott kis fekete fülhallgatóra sandított.
- Ez most épp Disturbed volt. Kéred a másik felét?
Közben a vonat hangosan fékezve állt meg mellettük. A tömeg ellenére sikerült felszállniuk. Szorosan egymás mellett álltak az ajtónak támaszkodva, és a fülhallgató, mint valami groteszk köldökzsinór, kötötte össze őket a Dia zsebéből kilógó mp4 lejátszóval.
Everything about you is how I'd wanna be
Your freedom comes naturally
Everything about you resonates happiness
Now I won't settle for less[1]
×××
Camden Town valójában nem egy egyszerű városrész, hanem egy életérzés. Dia és Ramsey az állomásépületből kilépve a Camden High Streeten indult el. Hamarosan egyre színesebb épületek váltották egymást, kidekorált falakkal, míg bal oldalt az üzletek fölötti homlokzatokon hatalmas tornacipő, repülőgép, és egyéb, szobornak tűnő dekorációs elemek voltak.
- Ez nagyon menő! - Diának nehezére esett sietni, annyira tetszett neki a látvány.
- Üdv London szerintem egyik legmenőbb részén! - Barátja lassított rohanó léptein, hogy a lánynak legyen ideje egy kicsit körbenézni.
Ramsey-nek még mindig a Bliss kezdősorai visszhangoztak a fejében. Az elmúlt néhány hónapban erről a számról mindig Dia jutott eszébe. A beszélgetéseik nem csak a lány panaszáradataiból álltak, hiszen, ha Di folyton csak siránkozott volna neki, akkor biztosan nem kedveli meg ennyire. Ahogy telt az idő az ominózus januári MySpace-es üzenetváltás óta, egyre jobban várta az estéket, amikor a gépe előtt ülve beszélgethetett a lánnyal. Most, hogy valamivel kipihentebben sétáltak egymás mellett, furcsán érezte magát. A jobb kezére pillantott, ami csak pár hüvelyknyire volt Diáétól, és filmkockákként peregtek le lelki szemei előtt azok a pillanatok, amikor valamiért, ha csak egyetlen pillanatra is, de valamelyikük megérintette a másikat: a reptéren, ahogy elvette a bőröndöt Diától, összeért a kezük. Otthon, amikor a lány felajánlotta, hogy elmosogat. Ma reggel, amikor elvette a fülhallgató felét... Mint egy-egy szikra, olyanok voltak ezek, és ezt ott, a Camden High Streeten állva realizálta.
- Gyere, át kell mennünk a túloldalra - szólalt meg. Csak egy-két perc bámészkodásra adhatott most időt Diának.
A forgalmas utat nem keresztezte zebra, de azért sikerült gond nélkül átkelniük.
- Az ott a sarkon? - Dia egy sötétzöldre mázolt homlokzatú épületre mutatott.
- Igen. - Ramsey tekintete elidőzött a kopott, sötétzöldre mázolt kirakat kereteken és üvegezett ajtón. A tatarozás időszerű lenne, de remélte, a lány azért nem gondolja elhanyagoltnak a bolt külsejét.
Dia az üveg mögé kiállított régi lemezlejátszókat nézte, ha bárki megkérdezte volna, hogy milyen színű a fakeret, vagy az ajtó, fogalma sem lett volna. Az egyik polcon trónoló öreg Sansui lejátszó, alatta a Tesla erősítővel pontosan olyan volt, mint az otthoni. A szellősen rendezett kirakatot vizslatva már azt is látta, hogy a polcok mögött bakelit tárolók sorakoznak. Meggyorsította lépteit.
- Hé, azért várj meg! - Ramsey hangjára lassított.
- Nem is mondtad, hogy régi lemezeket is árultok - mondta, mikor a fiú mellé ért.
- Régi lemezeket? - Ram elgondolkodott egy pillanatra. - Ja, hogy bakeliteket[2]? Persze! Elég jól fogynak - bólogatott, miközben kinyitotta az ajtót.
Kis csengő szólalt meg, és Dia barátja mögött lépett be az üzletbe. A lemezek jellegzetes illata azonnal megcsapta az orrát. Elmosolyodott.
- Nem fogsz unatkozni? - hallotta a fiú hangját.
- Kizárt! Ennyi bakelitet szerintem még sosem láttam egyszerre. Tutira elleszek egy darabig - felelte. - Te mit fogsz csinálni? Oké, értem, dolgozni fogsz, csak itt leszel kint, vagy valahol hátul, ahová nem mehetek?
- Szerintem nagyrészt hátul leszek, és igen, sajnos oda nem jöhetsz. Van egy rakás rendelés, amit át kell nézzek. Ha szállítmány is jött volna, akkor lennék igazán tövig szívatva. De délben ebédszünetem van, legkésőbb akkor kijövök - magyarázta Ramsey, miközben a bolt hátsó traktusa felé sétáltak.
- Addig már nincs is sok vissza. Ha valami miatt el kell érjelek, akkor... - kezdte Dia, de barátja befejezte a mondatot helyette.
- Szólsz a kasszázó srácnak, hogy engem keresel, és kijövök. De most már tényleg megyek... Meg kell keresnem Joe bácsit is. - A fiú egy félszeg félmosollyal búcsúzott tőle.
Dia elindult a hozzá legközelebb eső lemeztárolóhoz. Egyesével pörgette át a bakeliteket, néhányat kivett, közelebbről is megnézett.
×××
Joe bácsi az üzlettér másik feléből figyelemmel kísérte Diát. Alig tudott valamit a lányról, hiszen az unokaöccse keveset mesélt róla, a hirtelen jött látogatás viszont meglepte. Vakmerőnek és meggondolatlannak tartotta Diát, mert annyit azért elárult neki Ramsey, hogy szökésben van.
Az viszont tetszett neki, ahogy a lemezeket nézegette a tárolóban. Óvatosan húzta ki azokat, amik felkeltették a figyelmét, és mindent a helyére tett vissza. Miközben Dián tartotta a szemét, több vásárlónak is segített. Nem bámulta a lányt, csupán érdekelte, milyen albumokat néz meg jobban. Queen, Led Zeppelin, Judas Priest, Iron Maiden... Elmosolyodott: szinte legendásan híres banda mind. Ahogy a lány egyik sorból a másikba ment át, a ruházatára is vethetett egy pillantást. Sokkal kihívóbbra, extravagánsabbra számított, mint az egyszerű, fekete ruhadarabok, amelyeket a sötétzöld szövetkabát nem rejtett el teljesen. Még a nadrágja sem volt szakadt. Felvonta a szemöldökét. Dia felnézett, és a tekintetük találkozott. Joe bácsi terve az volt, hogy megvárja, amíg Ramsey bemutatja őket egymásnak. A lány azonban tett felé egy tétova lépést, mintha felismerte volna. Most már mindegy - gondolta a férfi, és odasétált Diához.
- Szia! Joe Grant vagyok, Ramsey nagybátyja - mondta egy megnyerőnek szánt mosoly kíséretében. - Ha nem tévedek, te vagy Diana, ugye?
Dia nagy hirtelenjében majdnem azt válaszolta, hogy őt bizony nem így hívják, de az utolsó pillanatban eszébe jutott, hogy a nevét angolul másként ejtik.
- Én... Nos, valóban - bökte ki végül. - Nagyon örvendek.
Tétován nyújtotta kezét kézfogásra. Hiszen így szokás, nem? Joe Grant néhány pillanatig habozott, mielőtt széles tenyere szinte elnyelte volna a felé nyújtott kezet.
Diának furcsa volt az alig pár másodpercig tartó gyönge kézfogás. A férfi egész valója sokkal inkább sugárzott erőt és magabiztosságot. De nem szólt semmit.
- Nagyon jó a választék, Mr. Grant - mondta, hogy valamit lendítsen felettébb cikisre sikerült bemutatkozásán.
- Hívj csak Joe bácsinak, itt mindenki úgy szólít - legyintett a férfi. - Örülök, hogy kedvedre vannak a lemezek. De hogyhogy nem a CD-k között keresgéltél?
- Otthon van egy öreg lejátszónk, olyan, mint az ott a kirakatban - felelte Dia. - Meg hozzá néhány lemezünk is, de már rég nem vettük elő egyiket sem. Elfogott a nosztalgia.
- És még működik? Milyen erősítőt használtatok hozzá? - Joe bácsi szemei elkerekedtek. A Sansui, ami felé Dia biccentett, már régóta nem volt jó.
- Tudtommal igen. A másik kérdést nem egészen értem - vallotta be a lány. Az „amplifier” szót nem ismerte.
- A készülék, ami a lejátszó alatt van, amit összekötsz a hangfalakkal... Mint ez a Tesla. - Joe bácsi a kirakathoz sétált.
- Ó, már értem mire gondol! Szerintem ugyanolyat, mint ez itt.
- Nahát! Ez aztán a véletlen egybeesés - mosolyodott el a férfi.
Dia nem tudta, mit válaszolhatna. Nem igazán értett a lejátszókhoz, ráadásul az idevágó szókincse is gyatra volt. Hiába ment neki jól az angol, bizonyos témákról nem tudott beszélni mert sehol sem kerültek elő.
- Hogy utaztál? Ramsey említette, hogy esti géppel jöttél - érdeklődött Joe bácsi.
- Igen, de nem a legutolsóval. Nem sok maradt meg a repülésből... Nagyrészt aludtam - felelte a lány.
A telefonja rezegni kezdett a zsebében.
- Bocsánat, ezt meg kell néznem, biztos a bátyám írt - magyarázta, miközben előszedte a kis fekete Nokiát.
Valóban Roli üzent:
„A Covent Gardenben árulok délután kettőig. Gyertek oda, mire végzek.”
Dia a kijelző sarkába pillantott. Tizenegy felé járt az idő. Kizárt, hogy a holmijáért el tudjanak menni, ha nyomban nem indulnak el. Márpedig arra nem sok esélyt látott.
- Beszélhetnék Ramsey-vel? - kérdezte. - Tudom, hogy késett, és biztosan rengeteg a dolga, de...
Ugyan Joe bácsi minden határozottsága mellett elég elnézőnek és jóságosnak tűnt, Dia mégis úgy érezte, mentegetőznie kell.
- Már miért ne beszélhetnél vele? Mindjárt szólok neki - vágott a szavába a férfi.
- Köszönöm.
Joe bácsi hatalmas bajusza alatt elmosolyodott, majd a bolt hátsó traktusa felé vette az irányt. A nagyjából két percig tartó séta alatt a lány járt a fejében. Vajon mi vihette rá, hogy elszökjön? Ráadásul ilyen messzire... Nem ilyennek képzelte Diát. Attól félt, hogy majd sokkal nehezebb lesz vele szót érteni, mert Julie-re fogja őt emlékeztetni. De nem így volt. Azt mondjuk nagyon is furcsának találta, hogy a lány nem a testvéréhez ment.
A szűk kis irodában Ramsey a számítógép előtt ült, összeráncolt szemöldökkel.
- Ki tudsz menni? - kérdezte a férfi.
- Történt valami? - A fiúnak nem jutott eszébe, hogy Di keresné, hiszen akkor a lány a kasszásuknak szólt volna.
- Diana kért, hogy szóljak.
- Te beszéltél vele? - Ramsey-t váratlanul érte nagybátyja válasza, zavarában fülig vörösödött.
Szóval így állunk. - Joe bácsi magában mosolygott. Unokaöccsének minden rezdülését ismerte, pontosan tudta, mit jelent nála, ha elpirul.
- Igen. Talán baj? - kérdezte.
- Nem, csak... Bocs, hogy nem mutattalak be neki. - A fiú némi bűnbánattal próbálta zavartságát palástolni.
- Semmi gond - legyintett az öreg.
- Akkor én most... - kezdte Ramsey, miközben feltápászkodott az asztaltól.
- Persze, fiam, menj csak - bólogatott Joe bácsi.
×××
- Szóval kettőre oda kellene érni? - kérdezett vissza Ramsey.
- Igen. Esélytelen, hogy elmenjünk a bőröndömért, hiszen dolgozol. Így is... Sanszos, hogy egyedül kéne mennem, mert később végzel, nem? - Dia a kezeit tördelte maga előtt.
Dehát miért ilyen feszült? Nem fogom megenni - gondolta a fiú. – Vajon otthon is ennyire ódzkodott attól, hogy bármit kérjen?
Ram kifújta a levegőt. Az, hogy most elrohanjon a boltból, valóban lehetetlen, és ahogy a lányra nézett, azt is kizártnak tartotta, hogy egyedül visszataláljon a lakásába. Reggel rohantak, ami miatt Di szinte vakon követte őt, tegnap este pedig sötét volt, nem tudott körülnézni.
- Azt, hogy kettőre átérjünk a Covent Gardenbe, szerintem megoldjuk - felelte végül. - És kérlek, ne feszülj már, nincs semmi baj! - Önkéntelenül tette kezeit a lány vállaira. Legszívesebben meg is ölelte volna, ha tudja, hogy attól esetleg megnyugszik, vagy jobban érzi magát, de ebben nem volt biztos. Rá kellett jönnie, hogy ugyan sokat tud Diáról, mégsem ismeri igazán. Az internet adta lehetőségeket kihasználták, küldtek egymásnak képeket meg sokat beszélgettek, de az írásban volt, és az teljesen más, mint a való élet.
Dia úgy érezte, mintha barátja azzal, hogy megfogta őt, a földön akarná tartani, és jelenleg pontosan erre volt szüksége. Utált segítséget vagy nagyjából bármit kérni, és ez eddig nem igazán esett le neki. Furcsa volt számára, hogy a felvázolt helyzetet nem követte szemforgatás vagy más olyan gesztus, amiből érződött volna, mennyivel jobb lenne, ha Dia egyedül meg tudná oldani a dolgot.
- Sajnálom, csak nehéz megszokni, hogy nem okozok gondot - mondta. - Tudod, eddig azt hittem, csak attól vagyok ki, ha apámtól kell valamit kérnem, de úgy néz ki, nem így van.
- Azért nem biztos, hogy ez a helyzet. Tegnap nagyon is rázós napod volt, nem lehet, hogy ettől érzel így? - Ramsey visszaemlékezett arra az estére, amikor a lány megkérdezte, hogy csövezhetne-e nála néhány napig. Akkor határozottan nem érződött, hogy cikinek tartaná, hogy kér valamit. Persze írásban bizonyára könnyebb. Vagy talán az indulatok miatt ment minden olyan gyorsan akkor?
- Nem tudom.
- Figyelj, most vissza kell mennem még dolgozni egy kicsit, és Joe bácsitól is elkéredzkedek. Addig ne gondolj erre. - Ramsey karon fogta Diát és az üzlet sarkában álló újságosstandhoz és a mellette elhelyezett puffokhoz vezette. - Van itt... Várj csak... - az újságok között keresgélt. - Megvan! Szóval ez a kedvenc magazinom, ez az e heti szám. Szerintem tetszeni fog neked is. - A lány kezébe nyomta az egyik újságot.
A hetilap hideg, selymes tapintása jól esett Diának. Ahogy átvette a magazint, az ujjaik összeértek.
- Most vissza kell mennem az irodába, de hamarosan jövök - mondta még a fiú, mielőtt otthagyta őt.
A lány csak bólintott, lehuppant az egyik puffra, és kinyitotta a lapot.
×××
Dia és Ramsey fél kettő előtt valamivel elindultak a metró állomáshoz.
- Rendes a nagybátyádtól, hogy elengedett azzal együtt is, hogy késtél. - A lány kicsit jobban érezte magát. A magazinban valóban volt néhány érdekes cikk, plusz egy heti zenei toplista, amit szívesen meghallgatott volna.
Barátja csak bólintott. Joe bácsi mást is mondott, de azt nem akarta Dia orrára kötni.
×××
A férfi az irodában várta őt.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Igen, de figyelj, nem mehetnék el ma korábban?
Az öreg felvonta a szemöldökét. Ramsey ebből azonnal tudta, hogy valamiféle magyarázatot kell adnia.
- Dinek át kell érnie a bátyjához a Covent Gardenbe kettőre, és szeretném elkísérni. Ráadásul nálam hagyta a bőröndjét is, amiért el kell majd mennem vele utána... - magyarázta, de nem ért a végére.
- Nem marad tovább nálad? - Joe bácsi csodálkozva szólt közbe.
- Nem, átköltözik a bátyjához.
- Ezt elég gyászosan mondtad. Történt valami, amiről tudnom kéne? - Nagybátyja remélte, hogy nem ez a helyzet.
- Nem, csak... Nagyon kedvelem őt, és a testvére Stratfordban lakik, ami rohadt messze van még városon belül is tőlem, és így tutira alig tudok vele találkozni, amíg még itt van. - Ramsey érezte, hogy elvörösödik. Valóban sajnálta, hogy Dia nem lesz tovább nála, szeretett volna többet kettesben lenni vele. És nem azért, hogy visszaéljen a helyzettel, hanem mert jobban meg akarta ismerni, ki akarta deríteni, hogy amit érezni vél, valóban az-e, amire gondol.
- Azt látom, hogy nagyon kedveled - bólogatott az öreg. - Mennyi van még vissza a rendelésekből?
- Csak három - felelte a fiú.
- Na jó, elengedlek. Aztán a hét további részét vedd ki szabinak, viszont hétfőn szállítmány jön, úgyhogy aznap legyél pontos.
Joe bácsi engedékenységére Ramsey arcán széles mosoly jelent meg. Már épp válaszolni akart, amikor a férfi folytatta:
- Viszont cserébe ígérd meg, hogy elmondod Dianának, hogy mennyire kedveled.
- Mi?! - A fiú szemei elkerekedtek, arcába vér szökött.
- Fiam, nem ismerem ezt a lányt, de valahogy értem, vagy legalábbis érteni vélem, miért tetszik neked. Ráadásul azt se feledd, hogy négyéves korod óta én nevellek. Az arcod egyetlen rezdüléséből látom, mire gondolsz vagy mit érzel.
- Oké, valóban tetszik, tényleg király lenne, ha... Szóval érted. De attól tartok, Di nem marad itt, haza fog menni és... szerintem emiatt nincs is esélyem nála. Úgyhogy nem értem, miért kellene elrontanom a barátságunkat ilyesmivel - sóhajtott Ramsey. Talán ez volt az első alkalom, hogy igazán bevallotta magának, miféle érzések kavarognak benne, ahányszor a lány közelében van. Bár ez már azelőtt elkezdődött, hogy Dia idejött.
- Édes fiam, ez nem így működik. - Nagybátyja csak a fejét csóválta. – Voltam hasonló helyzetben, még a nénéd előtt. Volt egy lány, akivel nagyon jóban voltam. Nekem nagyon tetszett is, de ő más felé kacsintgatott. Talán, ha elmondtam volna neki, hogy mit érzek, másként alakul minden.
- Azért nálunk nem ez van – felelte Ramsey.
- Nem, persze. Azért… gondold át. Nekem utólag visszagondolva arra a lányra, sokkal jobb ötletnek tűnik az, hogy elmondjam neki, mit érzek, mint az, hogy elfojtsam magamban.
×××
- Ram! Gyere, itt a metró!
Dia hangja visszarántotta őt a jelenbe.
A szerelvényen alig lézengtek, könnyedén találtak maguknak ülőhelyet.
- Valami gond van? - kérdezte a lány. - Nagyon szótlan vagy, mióta elindultunk.
- Nem, csak... - Egy pillanatig gondolkodnia kellett, milyen kifogást kereshetne. - Csak elfáradtam egy kicsit. A rendelések feldolgozása elég monoton munka.
- Örülök, hogy csak ennyiről van szó. - Diának eszébe jutott, hogy mi is vár majd rá a Covent Gardenben: egy jó esetben már csak mérsékelten haragos báty, akinek nem fogja tudni megmagyarázni, miért lépett meg otthonról, mert nem is akarja majd megérteni őt, ahogy egy hete MSN-en is csak lerázta.
- Ideges vagy? - Ramsey észrevette, hogy a lány a táskája szíját gyűrögeti.
- Igen. Tudom, megérdemlem a fejmosást, de... Roli nem fogja meghallgatni az érveimet.
- Remélem, hogy nem így lesz. - A fiú bizonytalan mozdulatot tett, hogy átkarolja őt. Diát meglepte ugyan a gesztus, mégis, abban a pillanatban jól esett neki. Fejét barátja vállára hajtotta.
- De, így lesz - sóhajtott.
- Miért vagy ebben olyan biztos? Nem lehet, hogy anyukád vagy a nővéred jobb belátásra bírta tegnap óta? - Ramsey számára érthetetlen volt ez a szituáció. Julie jutott eszébe, és hogy mennyi hülyeséget csinált. De az mégsem egészen ugyanolyan volt, mintha testvérek lettek volna.
- Roli úgy érzi, hogy mivel apa elhúzott, ő a családfő, és emiatt akaratlanul is több felelősséget vesz a vállára, mint kéne. Meg hát sokkal idősebb is nálam, ami szerintem hozzáad ahhoz, hogy nem képes megérteni és csak anya szövegeit szajkózza, mint valami rohadék papagáj. Legalábbis én ezt hámoztam ki ebből az egészből. Nagyon nem fair, amit csinál, de szerintem nem teljesen tudatos... Vagyis nagyon remélem, hogy nem az. - Elgondolkodva válaszolt.
- De tegnap biztosan kijött volna eléd, ha úgy döntesz, hogy mégsem akarsz velem hazamenni. - Ramsey megpróbálta magát beleképzelni az idősebb testvér szerepébe.
- Ja, és felrakott volna az első visszafelé tartó gépre... Na jó, ha tegnap nem, akkor ma reggel - mordult fel Dia.
Közben átszálltak. Ebben a szerelvényben is kevesen voltak.
- Igen, az nem lett volna túl előnyös. De egy esélyt talán akkor is kaptál volna, hogy elmondhasd, miért döntöttél így.
- Nem vagyok benne biztos. De hamarosan kiderül, mert ő már biztosan tudja, anya mit határozott, meddig maradhatok.
Kisvártatva megérkeztek. Covent Garden metróállomása a James Street sarkán állt, a fedett piactól nem messze.
- Te tudod, hol van a standja? - kérdezte Ramsey, mikor a nyüzsgő térre értek.
- Gőzöm sincs... Sosem voltam vele itt. - Dia megrázta a fejét. - De attól tartok, nem lesz nehéz megtalálnom.
A lány remegősen fújta ki a levegőt.
- Erős leszel, ne aggódj! - Barátja megpróbált lelket önteni belé.
Dia idegesen felhorkantott. Gyomra ismét diónyira zsugorodott, de még valami más is történt. Ramsey szavainak nyomán mantraként hangzott fel benne egy szám, amit talán idefelé jövet jó lett volna meghallgatni.
„Hold on!
Be strong!
So right!
So wrong!
With all of our senses!
All of our defenses!
Hold on!
Be strong”[3]
A fedett piac a Közlekedési Múzeum és egy Dia számára ismeretlen templom között terült el. Hosszában boltok szegélyezték, ahol méregdrágán lehetett különféle holmikat vásárolni. A piac belsejében az árusok standjain a festményektől a selyemkendőkig mindent lehetett kapni. Étterem és kávézó is volt, ahol a lány még sosem járt. Ezek egytől egyig olyan helyek voltak, ahol már egy pohár vízért is alaposan ki kellett nyitni a pénztárcát, legalább is Diának ezt mondta Emi és az édesanyjuk is.
- Jó is, hogy bejöttünk a fedett részre - szólalt meg Ramsey.
Az eddig csendesen szemerkélő eső hirtelen erőteljesen zuhogóvá vált, amiben percek alatt bőrig lehetett ázni.
Dia ekkor szúrta ki a bátyját. Valóban nem volt nehéz, a közel két méter magas férfi jól látszott a legtöbb tömegben.
- Ott van Roli - mutatott a testvérére. - A piros-kék esőkabátos. Látod? - barátjára nézett.
Ram bólintott. Dia belekarolt, és a néhány méterre lévő stand felé húzta őt.
A fiú számára az újabb érintés még így kabáton keresztül is felért egy kisebb áramütéssel. Talán igaza van az öregnek, és tényleg jobb, ha elmondom neki, még mielőtt a helyzet tarthatatlanná válik - gondolta.
Dia egy pillanatra inkább érzett örömöt, mint idegességet. Szerette a bátyját, mert hiába értették meg egymást sokszor nehezebben, mint Emmával, mégis... mindent megtettek volna a másikért.
- Roli! - kiáltotta, mikor hallótávolságon belül értek.
- Szia, hugi! - A magas, barna hajú és barna szemű férfi talán szintén megfeledkezhetett arról, hogy neheztel a testvérére, mert elmosolyodott, amikor meglátta a felé tartó két fiatalt.
Ramsey egyértelműen látta a hasonlóságot a testvérek között. Az arcuk formája, a testtartásuk és az, ahogy a férfi elmosolyodott, mind olyan volt, mintha egymás tükörképei lettek volna. Persze Dia nem nőtt ennyire magasra.
- Roli, ő a barátom, Ramsey.
- Üdv. - Dia bátyja kinyújtotta a kezét.
Ramsey arcán a meglepetés szele suhant át. Dia összevont szemöldökkel figyelte a jelenetet. Joe bácsi is hasonlóan reagált - morfondírozott.
- Mindig elfelejtem, hogy nálatok nincs akkora hagyománya a kézfogásnak. - Roli szavai választ adtak a lány ki nem mondott kérdésére.
- Ja, hát... igen... - bökte ki a fiú. Látszott rajta, hogy még mondana valamit, a magas férfi azonban húga felé fordult.
- Hol a cuccod? - kérdezte magyarul. - Azt ne mondd, hogy egy szál szimattal jöttél ki!
- Mert nem is. Ramsey-nél van - felelte Dia angolul. Nem akarta barátját teljesen kizárni a beszélgetésből, és azt remélte, hogy ezzel talán megúszhatja a rá váró fejmosást.
- De hiszen tudtad, hogy ma már nálunk alszol! - fortyant fel Roli, ezúttal angolul.
- Reggel elaludtunk, és a rohanásban ott maradt a bőrönd az előszobában - szólt közbe Ram.
- Vagy úgy... Hát ez mindenképp nem várt helyzet... - Roli egy pillanatra elbizonytalanodott. Hamar észbe kapott, megköszörülte a torkát, és ráripakodott húgára - Fasza, mondhatom! Most még furikázhatok le a jó ég tudja hová... - Ramsey-re nézett: - Hol is laksz?
- Suttonban - felelte a fiú. Igyekezett nyugodtnak tűnni, de az arrogancia, amivel a lány bátyja szólt hozzá, egyáltalán nem tetszett neki.
Dia látta, hogy most már mindegy, ebből bizony veszekedés lesz. Ráadásul a stílus, amit testvére megengedett a fiúval szemben, már igazán több volt a soknál.
- A francba is veled! - fakadt ki a bátyjának. – Ő mit ártott neked?
- Velem? - hüledezett Roli. Aztán, mint aki nem hallotta a húga további szavait, folytatta: - Talán inkább veled! Jó dolgodban már azt se tudod, mit csinálj! A frászt hoztad mindannyiunkra tegnap, és még te vagy kiakadva? Mit képzelsz te?!
- Próbáltam megértetni veled, miért van elegem abból, ami otthon zajlik, de egyre csak anya szövegét szajkóztad! - vágott vissza a lány.
Ramsey csak állt, és figyelte a jelenetet. Az indulatok hevében a testvérpár magyarra váltott, így egy kukkot sem értett abból, ami körülötte zajlik.
- Mert anya jót akar neked, és igaza van! Ez hogy nem fér abba kis agyadba? - mérgelődött Roli - És ne kiabálj, mert mindenki minket fog bámulni... Hol van már az a barom Said, hogy leváltson?!
- Roli, te komolyan elhiszed, hogy az, ami működött a te kamaszkorodban, most is jó? Más világ van, ha az lenne most is, mint a kilencvenes években, akkor talán azért akartam volna meglépni otthonról, amiért Emma is kijött végül ide! - Diának nem volt jobb érve, mint behozni a nővére példáját.
- Ezt ne keverjük ide! Emi nem az iskolapadból rohant az ismeretlenbe, hanem leérettségizett. Becsületesen. Te meg felugrottál egy gépre az elkényeztetett seggeddel, mert - itt nyafogásra váltott -, „Jaj, már megint nem mehetek el a tököm se tudja miféle totál inszignifikáns banda koncertjére!”. Ha azt hiszed, itt könnyebb lenne, ha maradnál, kurvára rosszul hiszed! És ezt jobb, ha tőlem tudod! - A férfi szemei villámokat szórtak.
- De jó, hogy megint itt tartunk! Rohadtul nem érdekel, mit gondolsz! Nem akartál segíteni, amikor kértelek, hát megoldottam... - kezdte Dia. Ő is dühös volt, csípőre tett kézzel állta bátyja tekintetét.
- Ezt nevezed megoldásnak? Elrohansz egy vadidegenhez, ez a srác itt akár bűnöző is lehetett volna, aki megerőszakol téged az első adandó alkalommal! Basszus, Dia, te tényleg ennyire hülye vagy?! - Roli nem hallgatta végig húgát. - Persze, hogy nem álltam melléd ebben a faszságban, amit kitaláltál!
- Végig sem hallgatsz! - A lánynak kezdett elfogyni az ereje. Azt elejétől kezdve tudta, hogy ebből a vitából nem fog nyertesen kikerülni, de szerette volna, ha legalább azt elmondhatja, belátja, hogy bizonyos dolgokban hibázott. - Tisztában vagyok vele, hogy hülyeséget csináltam, egész úton evett a bűntudat. De basszus, azt miért nem érti meg senki, hogy nekem is lehet elegem?!
- Na jó, én feladom! Emmával kezet foghattok. Egy horda szamár nem olyan csökönyös, mint ti ketten külön-külön! - sóhajtott Roli. - Látom, akár a falnak is beszélhetnék. - Angolra váltott: - Inkább arról beszéljünk, hogyan fog a cuccod Stratfordba kerülni.
- Hát... Akár lejöhetnél velünk, ha végeztél és akkor Divel visszamennétek. Csak egy kis bőröndje van - vetette fel Ramsey.
Roli az órájára nézett, gondterhelten ingatta a fejét.
- Sajnos az nem fog menni, Krisztával találkozom, és már a metrón van, nem tudok neki szólni, hogy menjen egyenesen haza.
- És ha a Fiestával lejönnél értem és a cuccomért később? - Dia tudta, hogy Rolinak van egy autója, amit leginkább kirándulásokra használ, mert szerinte Londonban inkább nyűg volt autóval közlekedni, mint öröm.
- Igen, ez lesz. De sosem voltam még Suttonban, mert nem volt arra dolgom. Ramsey, ha megadom a számom, átküldöd a címed SMS-ben? - fordult újra a fiúhoz.
Ramsey komoran bólintott. Őszintén remélte, hogy már nem kell sokáig Roli közelében maradnia. Nem akart beszólni a férfinak, ezért kimondhatatlanul megkönnyebbült, amikor néhány perc múlva egy fickó lépett a standhoz és leváltotta Dia bátyját.
- Sajnos rohannom kell, de ahogy megbeszéltük, este találkozunk – fordult a fiatalokhoz Roli.
A metróig még együtt sétáltak el, de a kapuknál elbúcsúztak. A magas férfi alakja a belvárosi megállókra jellemző tömegben rekord sebességgel tűnt el. Biztosan szaladt a mozgólépcsőn.
[1] Muse - Bliss (Origin of Symmetry, 2001)
[2] Angolul: vinyl, ezt a szót Dia nem ismerte eddig.
[3] Korn – Hold On (Untitled, 2007)
