Rosie, aki már egész gyermekkora óta jó kapcsolatot ápolt szüleivel, már húszévesen is igyekezett mindig úgy alakítani az életét, hogy szülei is részt vehessenek benne. Elhatározta, hogy szervez nekik egy kirándulást a jól ismert Anya-tóhoz, ahova gyermekkorába mindig elvitték őt nyaralni. Akkor ők vitték el, most pedig ő lepi meg ezzel őket. Épp, hogy csak kidörzsölték volna a szemükből a csipát, megcsörrent a telefon. Rosie mosolygós arca jelent meg a képernyőn, Margaret pedig kábán emelte füléhez a készüléket.
- Szia kincsem, miért kelsz te mindig hajnalok hajnalán? - kezdte az édesanyja, Rosie pedig vidáman ecsetelte ötletét, amelyre szülei is kipattantak az ágyból. - Hát ez, remek ötlet! Már is készítek sonkás-sajtos szendvicseket, amit te is szeretsz tudod! Mindig azt vittünk neked! - ejtett el Margaret lányának egy emlékmorzsát. Aznap délben találkoztak a szülői háznál. Rosie szülei mosolyogva léptek ki az ajtón, lányuk pedig egy lefóliázott kis csomagot tartott a két kezében. Hatalmas ölelések közepette odanyújtotta szüleinek, akik alig bírták megállni, hogy kibontsák. De eleget tettek lányuk kérésének és vártak vele.
- Na kincsem? Milyen alkalomból ez a kirándulás? - kérdezte Margaret Rosie-t, aki egy újabb sugárzó mosolyt küldött édesanyja felé.
- Csak gondoltam kimozdulhatnánk és a helyszín is tökéletes, csak úgy, mint régen. Emlékszem, hogy nagyon imádtam ide járni veletek nyaranta, ez pedig azóta sem változott. Sokszor gondolkodtam azon, hogy milyen alkalomból lehetne ezeket a heteket feleleveníteni, aztán eszembe jutott, hogy csak úgy spontán a legjobb. - fejezte be monológját Rosie, miközben elmerengett a múlton képeiben kutatva.
- Ennek nagyon örülök, kincsem! Mindig szívesen jövünk mi is ide apáddal, hiszen egyik legkedvesebb helyünk és emlékeink ékköve, amikor veled itt voltunk.
Egy félóra autóút elteltével meg is érkeztek a nyaralóhoz. A tó tükre, mint mindig, most is vakítóan csillogott a napfényben. Margaret és Joseph percekig csak bámulták a tó kis hullámait, amelyet a szél dagasztott. Rosie pedig felvidulva huppant le a kis teraszon még mindig változatlanul sorba rakott székek egyikére és onnan nézte, ahogy szülei elmerengenek. Már nem foglalkoztak annyit a tó rendezettségével, így elhanyagoltnak tűnt, de ennek ellenére is megvolt az a romantikus kisugárzása a helynek. Margaret és Joseph nem is lehettek volna ennél büszkébbek lányukra. Végig néztek rajta és Margaretnek a szemét könnyek áztatták. Milyen gyorsan felnőtt, gondolta magában. A családi kirándulás meghitt és vidám hangulatban telt, Rosie pedig újra élhette gyermekkorának legszebb pillanatait, ahogy szülei is.
238Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡ3v5yXzWJCF
