Bella egész évben a karácsonyt várta a legeslegjobban, hiszen ez volt a kedvenc ünnepe. Ilyenkor minden színekbe borult, esténként a piros, sárga, kék és sárga fények uralták a zöld mellett az utcákat és a parkokat. Anyukája mindig finom vacsorát készített szenteste előtti nap; süteményekkel és egyéb ízletes falatokkal.
Ezúttal Bella anyukája meghívta munkatársait is a vacsorára, velük pedig eljöttek a gyermekeik is, ajándékokkal a kezükben kopogtak be hozzájuk. Bella és az anyukája boldogan fogadták a vendégeket és fürgén terítettek meg vacsorára, addig pedig a gyerekek játszhattak Bella szobájában. A kis Bella szobája tele volt aranyos plüssállatokkal és pihe-puha pokrócokkal. Elhatározták, hogy a lovakkal fognak játszani és ők lesznek a gazdák. Bella már éppen nyúlt volna kedvenc fehér unikornis játéka felé, amikor az egyik vendég a szeme elől elvette. Bella morcosan nézte a tolvajt, aki kedvenc plüss figuráját szorongatja, majd feldobja és nem kapja el. A kislány megelégelte a tiszteletlen viselkedést a kedvenc játékával szemben, így egy hirtelen mozdulattal kirántotta a vendége kezéből a plüsst. Az pedig először nem értette mi történt, majd mikor realizálta, hogy kezéből eltűnt a játék, elkezdett sírni. Orbitális sírás közepette az anyukák aggódva robbantak be a szobába, majd vélhetően a kislány anyukája felkapta csemetéjét a karjaiba és simogatni kezdte, majd a vendéglátójuk felé fordult.
- - Mi nem maradunk egy ilyen neveletlen kislánnyal egy térben, inkább most azonnal hazamegyünk. Gyere kislányom, otthon lesz majd sok szép játékod, amivel egyedül játszhatsz, senki sem veszi el tőled. – felelte a vége felé megenyhülve kislánya felé, majd egy határozott mozdulattal megfogta magát és kislányát és kiviharzott a bejárati ajtót hatalmas csapódással bezárva maga után az anyuka. A többiek nem is tudták felfogni, hogy éppen mi történt, így inkább hallgattak. Bella az anyukája felé fordult kérdő tekintettel hatalmas szemei csillogtak.
- - Ugyan kincsem, semmi baj nem történt. Nyugodtan játszatok tovább, még be kell fejeznem a süteményt és aztán lakomázhatunk. – nyugtatgatta az anyukája, aztán magukra hagyta ismét a kicsiket.
A karácsonyi vacsora és az ajándékozás teljesen nyugodtan zajlott le, miközben a gyerekek hahotázása betöltötte a házat. Az anyukák boldogan iszogatták a gőzölgő forró csokoládét, miközben figyelték csemetéik játszadozását az új játékaikkal. Aztán az este hamar tova szállt, Bella és anyukája kettesben folytatták a karácsonyozást. Aztán egyszer csak Bella arra lett figyelmes, hogy anyukája eltűnt mellőle, már éppen keresni kezdte, amikor az előbukkant egy kis dobozzal a kezében. A doboz tetejét nem zárták le, de nem látott bele, hogy mi van benne. Anyukája elé állt és mielőtt a dobozt letehette volna még szólt pár szót kislányához.
- - Úgy láttam kincsem, hogy mivel már felelősségteljesen tudsz mindent észben tartani és vigyázol a rendre, ezért úgy gondoltam, hogy elkélne neked egy kis barát. – ezután pedig letette Bella mellé a kanapéra a kis dobozt, amiben egy pici kisnyuszi volt. A kislány csodálattól fényes szemeiben a kisnyuszi szeretetet láthatott, mert kíváncsian felemelte a fejét és szaglászni kezdett. – És úgy látom, hogy már meg is kedvelt.
Bella boldogan simogatta ölében a kisnyuszit, aki pedig nyugodtan és elégedetten nyúlt el. Úgy döntöttek, hogy Bambi lesz a neve, mivel ugyanolyan barna bundája van, mint a kis őznek, édesanyja pedig egyetértését adta a névre. Bella boldogabb még talán sosem volt. A kisnyuszi, azaz Bambi, állandóan körülötte szaladgált, amikor kiengedte. Olyankor olyan volt, mintha minden megszűnt volna körülöttük létezni, és csak ők ketten lennének a világban. Bella és Bambi, két jó barát lettek, és még szobatársak is, mert Bella nem akarta, hogy kint lakjon kis barátja a hidegben.
ns 15.158.61.8da2
