A dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy azt az ember előre eltervezi a fejében. Vagyis, a legtöbb esetben, azonban legyen mondva, az én javamra például, nem alakultak rosszul a dolgok. Bár nem innék előre a medve bőrére.
Egészen addig, amíg a haverom; Gregory nem akarta, hogy menjek oda egy random lányhoz ő helyette, addig a pillanatig sohasem gondoltam, hogy pont az a lány fogja megváltoztatni az életemet. Úgy kezdődött, hogy egy nyitott rendezvényen volt jelenésünk nekem és Gregorynak, ahova szinte a városból mindenki eljött. Emberek, mint egy csapat szardínia raj, lézengtek a kialakított utcákban. Oldalt különféle bódékkal és fényekkel, hogy mindenki találhasson magának valami elfoglaltságot. Óriáskerék, szerencsejáték, mini tükör labirintus, és miegymás. Gregory a hullámvasútra szeretett volna felülni, amikor is meglátta őt. Tény, hogy először engem látott meg és nem a haveromat, de ez csak mellékes információ. Gregory azonnal elkezdett ötletelni, hogy hogyan szólíthatná meg a szőke szépséget, aki a vattacukros standnál ácsorgott kezében egy bolyhos rózsaszín édességgel. Hirtelen nekem is szükségem volt egy falatnyi kis édességre, hogy ébren maradjak, mert őszintén mondva, már majdnem elaludtam. A fesztiváli játékok klasszak voltak, de már untam ott ácsorogni és bámulni a fényeket, ezért leültem egy padra, közel a vattacukroshoz. Így kellően szemügyre vehettem még közelebbről is a lányt, akit Gregory lestoppolt magának. Milyen dolog már, hogy egy tárgyként tűntet fel valaki egy lányt? Ugyanolyan érző lény, mint mi férfiak, nem is értettem. Aztán vége szakadt a gondolatmenetemnek, mert a haverom visszaért egy halomnyi cukorbombával. Én egyből lecsaptam két táblacsokira. Pont, amikor Gregory lepakolta a sok nasit, a lány, akit kinézett magának megfordult és pont ránk nézett. A haverom is észrevette, de semmi reakció, ám a lány arca kissé rózsaszínné változott, majd lehajtott fejjel az egyik padhoz sétált és elővette a telefonját. Gregory közelebb húzott magához és suttogva beszélt hozzám.
- -Hé, haver, mi lenne, ha megtennél nekem egy szívességet? – kérdezte, mire egyből rosszat sejtettem és igazam lett.
- Mi lenne az? – tettem a kíváncsit, miközben már tudtam mit is szeretne tőlem kérni.
- -Odamennél ahhoz a lányhoz, ott, és tapogatóznál nekem egy kicsit, amíg én ezeket elviszem a kocsihoz? – Gregory ekkor meg sem várva a választ csak felállt és elbattyogott a zsákmányaival. Én pedig ott maradtam a lehetetlen küldetésemmel együtt, amit Gregory aggatott rám, de nem volt mit tenni. Feltápászkodtam és odasétáltam a lányhoz. Nekem nem voltak távolságtartási szarságaim, amik leginkább minden ismerősömet jellemezték. Egyszerűen csak tettem, amit akartam és nem halogattam sosem semmit. Amikor odaértem a lányhoz, az árnyékom rávetült, így gondolom már csak emiatt is felnézett. Hatalmas sötét szemei voltak, nagyon aranyos kicsit hosszúkás arca, az a csinos fajta, ami nagyon is az esetem, gondolatban ezt is hozzátettem. Megköszörültem a torkomat, mint egy dinka és belevágtam a közepébe.
- -Szia, azon gondolkoztam, vajon jöjjek-e ide hozzád és kérdezzem-e meg a nevedet, vagy inkább távolról csodáljalak tovább? – ez csak úgy kicsúszott, mire pipacsvörös lett a lány arca, kezeit az arca elé tette.
- -Szia…, ez nagyon kedves – mondta és ennyiben is hagyta az egészet, inkább visszatért a telefonja nyomogatásához, de én nem engedtem elterelni a figyelmet.
- -Ne haragudj, nem így akartam. Seggfejt voltam, kezdhetnénk új lappal? – leültem mellé és igyekeztem a szemkontaktust tartani, mire összetalálkozott a tekintetünk és olyan érzés volt, mintha egy mini villám belém csapott volna.
- -Semmi baj, persze. A nevem Morgan, és téged, hogy hívnak? – nyújtotta az apró kezecskéjét bemutatkozás gyanánt, olyan aprók voltak.
- -Nagyon örülök, hogy megismerhetlek Morgan, az én nevem Chase. – fogadtam el az apró kezét, mire majdnem odakaptam a másikat is, hogy örökre belezárjam a tenyerembe, mert olyan aranyos volt. Legszívesebben el sem engedtem volna, de már el is rántotta, mire a gondolat teljesen átvette a fantáziám fölött az uralmat.
- -Én is nagyon örülök a találkozásnak, Chase. – Morgan kezeit a vattacukros tölcsér köré fonta és a zsebébe süllyesztette a telefonját. Gregory nem hívott, hirtelen bűntudatom lett. Nem kellene ezt csinálnom, hanem inkább elmondanom Gregorynak, hogy nem fog menni, ezt neki kell megtennie. Nem lehetek harmadik kerék, sem gyertyatartó. Különleges okból nem éreztem azt, hogy kellemetlen lenne a szituáció, csak a haveromat sajnáltam nagyon. Nem akartam elvenni tőle a kiszemeltjét, de egy ilyen aranyos és kedves kisugárzású lányhoz nehéz nem vonzódni. Morgan egyébként ugyanonnan származott, ahonnan mi Gregoryval, csak egy kicsit vidékiesebb utcában, ahol mindenki ismer mindenkit. Sokat beszélgettünk Morgannel, olyannyira, hogy észre sem vettük mennyire eltelt az idő, már fél tizenkettő volt. Sajgó hátsóval keltem föl a padról, de nem nagyon zavart, Morgan is felállt és magához vette a tölcsért, majd a legközelebbi kukához lépve kidobta. Meg akartam érinteni még egyszer, így észrevétlenül a karjához érintettem az enyémet, amit nem vett észre szerencsére. Egészen a parkolóig kísértem, amikor is el kellett búcsúznunk, felajánlotta az instagram elérhetőségét, amit elfogadtam, csak nem tudtam, hogy most magamnak megtartsam-e, vagy adjam- e oda Gregorynak. Mondjuk eléggé furcsa lenne, ha egy ismeretlen kinézetű srác hirtelen aznap bekövetné, szóval egyelőre a zsebembe süllyesztettem és visszamosolyogtam rá.
- -Na, akkor jó éjszakát, nagyon jó volt beszélgetni valakivel, aki megért és jó hallgatóság. – mondta, miközben elkezdte piszkálni egyik szőke tincsét az ujjával.
- Én aztán tudok hallgatni, örülök, hogyha könnyíthettem a lelkeden. – feleltem őszintén, mire elmosolyodott és integetve elsétált a kocsik valamelyikéhez, mert azt már nem láttam mivel jött.
176Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡFSyVKSITYW
- -Na? Szereztél valami információt a csajról? – érdeklődött Gregory, amikor hazaértünk a lakásba, amit ketten béreltünk.
- -Persze, egy csomót.
- -Na, ki vele! Hol lakik? Telefonszáma? Neve? Akármi? – lihegett a nyakamba, mire eltoltam magamtól.
- -Nyugi, csillapodj le haver. Minden megvan, ami kell. – mondtam felemelve a két kezemet magam előtt, mire a haverom leült a szemközti fotelba.
- -Jó na, csak nagyon kíváncsi vagyok már. Majd kiugrottam a bőrömből, amikor megláttam, hogy együtt jöttetek a parkolóig. – felelte félig felhúzott szemöldökkel, amit úgy hiszem jogosnak tart.
- -Megtudtam, hogy a neve Morgan Simons és ugyanott lakik, ahol mi, csak éppen másik utcában. Egy kicsit falusiasabb környéken.
- -Kizárt! Már régen rávetettem volna magam, ha tudok róla. – vágott a szavamba Gregory, mire fejben majdnem lerúgtam a fejét, amiért ilyen faszfej gondolatai vannak a nőkkel kapcsolatban.
- -Mindegy, szóval a lényeg, hogy megadta az instagram elérhetőségét is, de…
- -Akkor add ide! Most azonnal le akarom csekkolni az oldalát! – nyúlkált a zsebem körül, mire elhárítottam.
- -Pont ez az, amiért nem egyből adtam oda neked. Nem akarom, hogy gyanús legyen neki, hogy egy másképp kinéző srác követi be, így ezzel még várnunk kell.
- -Te pedig majd szépen beköveted és majd visszafelé sül el az akciónk. – erre megdermedtem ültömben.
- - Ugyan, senki nem vesz el senkit és semmit a másiktól. Csak körültekintő vagyok.
- -Körültekintő, mi? Szerintem magadnak akarod a csajt. – fonta össze a karját a mellkasa előtt és olyan képet vágott, mint egy ovis.
- - Fejezd már be ezt a gyerekes viselkedést, mert lerúgom a fejedet! – pirítottam rá, mire kicsit visszább vett a stílusából.
- - Jól van na, bocsi, csak tényleg nagyon bejön nekem az a csaj.
- - Elhiszem, éppen ezért nem szabad elhamarkodni.
- - Rendben van, akkor mit tegyünk? – kérdezte, mire megdörzsöltem az államat a hüvelykujjammal.
- - Hm, szerintem várnunk kellene, vagy másik opció az, hogy bekövetem és „velem” beszél, miközben veled írogat. – feleltem gondolkodás nélkül, aztán folytattam – De semmi esetre sem szabad túl másképp viselkedned, mint én, szóval minden üzenetváltásnál ott leszek és súgni fogok.
176Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡ31pdtn50ZO
A következő héten Gregory pontosan úgy üzengetett Morgannel, ahogy én mondtam neki, miközben ott ültem és figyeltem. Egyik nap egyedül voltam a lakásban és éppen terveztem a hétvégi takarítást, amikor kopogtattak az ajtón. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn és feltéptem kicsit túlságosan is indulatosan, de mikor megláttam, hogy ki állt előtte, egyből lenyugodtam. Morgan volt az.
- Szia – mosolygott végig nézve rajtam – Megzavartam valamit?
- Szia, nem, dehogy! Csak tudod, éppen tervezésben voltam. Gyere beljebb. – invitáltam be udvariasan az előszobába.
- Oh, nagyon csinos kis lakás. Egyedül laksz benne? – na erre a kérdésre igazán nem számítottam, de megráztam a fejem.
- Nem, egy haverommal béreljük egy pár hónapja.
- Biztosan sokat dolgozhattok, mert ez a lakás valami elképesztően néz ki. – nézelődött a földszinten, amikor is elérte a szobámat – Hűha, egy férfi szentély. – már éppen belépett volna, amikor az útját álltam.
- Nem szeretnél inkább a konyhában beszélgetni? Eléggé sok pakolni való van odabent. – mutattam magam mögé, mire csak széttárta a karját.
- Rendben, nekem az is megfelel.
Alig telt el idő, de már megint túlságosan is elmélyültünk a beszélgetésben. Most a családról volt téma, kiderült, hogy neki nem volt apukája és hogy az anyja sosem volt otthon, így magának kellett majdnem mindent megcsinálnia, így korafelnőtt lett belőle. Azóta tudja, hogy önmagára számíthat a legjobban. Ez nagyon meghatott, ugyanis nekem volt anya, aki törődött velem és apa, akivel pedig bármikor szívesen töltöttem időt, ha az egyetemi szünetek következtek. Morgan kicsit szomorúan nézte a kitett családi bekeretezett képemet, amit a családommal készítettünk, amikor még kicsi voltam. Meséltem neki a haveromról is, ő sem maradt ki a buliból. Nem volt messze a témától, amikor is a bejárati ajtó zárja megcsörrent és nyílt, majd kis robajjal zárult. Gregory megérkezett. Vajon mit mondjak neki? Hogy „Sajnálom haver, a te csajod az én csajom is, szóval átjött hozzám” ? De késő volt, Gregory pont a konyhába lépett be, amikor Morgan feltápászkodott.
- Ó, helló! Csak nem megzavartam valami fontosat? – kérdezte összehúzott szemmel méregetve minket. Elszégyelltem magam és az egyik kezemet az arcom elé tettem. Morgan össze zavarodottan, de szórakozottan fordult Gregory felé.
- Szia! Chase már mesélt rólad.
- Ó, igen? És miket? – kérdezte kicsit túlságosan is gúnyosan a pultra könyökölve, miközben mélyen Morgan szemébe nézett. Ez nem volt túl kedves tőle, ezért rosszalló pillantást vetettem felé. Nem vette az adást.
- Mondta, hogy együtt bérelitek ezt a szép lakást, és hogy gyerekkori barátok vagytok. – mondta Morgan meggyőződéssel, mire Gregory közelebb lépett hozzá. Egyből elindult bennem a féltékenységi érzékem.
- Csak ennyit mondott rólam?
- Igen, kellett volna valami mást is? – kérdezett vissza Morgan.
- Például azt, hogy mennyire nagyon bejönnek a szőke hajú apró lányok. – halkította le a hangját Gregory, miközben lassan az ujja köré csavarta Morgan egyik szőke tincsét, ami még jobban dühbe hozott. Morgan lefagyott, nem mozdult.
- Gregory, elég legyen ebből! Viselkedj normálisan, ne legyél egy hímringyó! – ordítottam rá, miközben közelebb léptem.
- Ugyan már, Morgan csak benne lenne egy kis játékban.
- Ami azt illeti, nekem mennem kellene… - mondta bizonytalanra váltva Morgan, miközben kibújt Gregory kezei alól és az ajtókilincs után nyúlt. – Nagyon szép lakásotok van és köszönöm, hogy beszélgethettünk – biccentett felém – Jó éjszakát fiúk.
- Ez meg mégis mit jelentsen? – fakadt ki Gregory, miután becsukódott az ajtó Morgan után.
- Miről beszélsz öreg?
- Nagyon is jól tudod, hogy miről beszélek! Te átvertél engem! Azt mondtad, hogy a terep tiszta és hogy nincs akadálya, hogy összejöjjek vele! – ordibálta a konyha másik oldaláról, mire fölébe magasodtam.
- Álljunk csak meg! Nem beszélhetsz így egy nőről, aki ugyanolyan emberi lény, mint te magad! Nem egy tárgy, akit meg lehet szerezni, hanem érzelmei és vágyai vannak.
- Vágyai… ó igen. Azok nekem is vannak képzeld el!
- Csak akkor kezdj ki egy nővel, ha igazi kapcsolatot akarsz, nem pedig egy futókalandot, ahol a szex az úr és semmi más.
- El tudom én magam is dönteni, hogy mit szeretnék, szóval ne papolj itt nekem a kapcsolatokról meg efféle szarságokról.
- Jó, de mostantól nem segítek! Oldd meg magadnak a csajos gondjaidat! – álltam fel, aztán jó hangosan bevágtam magam után a szobám ajtaját.
A veszekedés óta úgy döntöttem, hogy meghúzom magam és egyáltalán nem megyek Morgan közelébe. Nem szerettem volna még többet vitatkozni, így elkezdtem keresgélni újabb albérlet után, hogy kiköltözhessek Gregory mellől. Sajnos, vagy nem sajnos ez volt a helyzet, ezt nem lehetett rendbehozni. Az érzelmeim vezéreltek, nem tehettem semmit ellenük. Morgan gyönyörű hatalmas barna szemei és mézszőke göndör haja járt a fejemben, de eldöntöttem magamban, hogy inkább nem kerülgetem a forró kását. Pár sikertelen albérletkeresés utáni napon végre találtam megfelelő helyet. A gyors nézés után egyből le is foglaltam, majd egy hét múlva költöztem csak ki. Gregoryval nem beszéltünk azóta semmit, csak, mint két idegen, úgy suhantunk el egymás mellett. Felesleges lett volna így tovább együtt élni. Azóta Morgant sem nagyon láttam, instagram üzeneteket sem váltottunk, bár olykor láttam, hogy elérhető, de nem kockáztattam meg, hogy írjak is neki. Minek? Meghagytam Gregorynak ezt a kiváltságot, oldja meg maga.
Az egyetem közben hasított a vizsgáival, a kora téli időjárás egyre jobban éreztette azt, hogy közeleg a félév, így belehúztam a tanulásba. Az új albérletben legalább egyedül lehettem és senki sem zavart, hogyha éppen zuhanyoztam, vagy tévét néztem. Viszont hiányzott a haverom ócska poénáradata, megjegyzései a tisztaságmániámra. Gregorynak voltak rosszabb szokásai, de alapjában véve nagyon rendes haverom volt, egészen óvoda óta. Szomorú, hogy így kell véget érnie egy gyerekkori barátságnak. Aztán hirtelen minden olyan gyorsan történt, elkezdett rezegni a telefonom a zsebemben. Előkaptam, majd megláttam az ő számát. Gregory hívott. Nem is tudtam, hogy mit mondhatnék, miután felveszem, de mégis megtettem.
- Szia! – köszöntem bele semlegesen, mire egymély sóhaj volt a válasz.
- Szia haver, kérlek ne haragudj, amiért kiakadtam rád egy random lányra. Tudom milyen, ha beindul a férfi radar. – mondta nyugodt, kimért hangnemben. Ez volt az a Gregory, akit ismertem én régóta.
- Nem haragszom, pont eszemben voltál. Te ne haragudj, hogy így közénk tudott állni egy szív. – erre felnevetett, tudta, hogy nekem nagy szívem van és ha vonzódom valakihez, azt védeni fogom.
- Ugyan már, ismerlek haver!
- Igen, még jobban, mint akárki más!
- Szóval, azért hívlak, hogy nem-e szeretnél visszajönni? Vagy csak átjönni játszani. – tért rá a tárgyra, mire fellelkesültem.
- Megyek haver! Naná, hogy játszunk. Viszek sajtos…
- …tejfölös chipset? – fejezte be helyettem a mondatot, mire mindketten felnevettünk.
Végül, csak nem kellett elbúcsúznom a haveromtól, akivel kölyökkorom óta legjobb spanok voltunk. Ugyanolyan fesztelenül játszottunk aznap este, mint mindig. Rá kellett jönnöm, hogy még nem nőttem fel teljesen, így a szerelem az még várhatott egy kis ideig.
ns 18.68.41.175da2
