Shikamrura a kórházból kijövetele után idegtépő hetek következtek, aminek eredményeként sok mindent megtanult. Például hogyan igyon sérült kézzel kávét úgy, hogy közben totál menő frizurát varázsol három gyereknek.
A konyhafőnök következő egy kezes nyertese? Nem talált! De azért ehetőnek ehető lett az étel... Már amikor (khm, khm... bocsi a szerző elkapta a Covid 19-et).
Árnyék technikát megtanítása Shikadainak, miközben porcelánbabák és plüss pandák társaságában, szétcoffozva, női kimonóban, kisminkelve egy szűk asztalhoz nyomorítva teaceremóniásat játszani szinte kisujjból már megy.
Pozitívum, hogy legalább a fürdetés és az altatás hellyel-közzel, de könnyen ment. Az egyetlen buktató az egészben, hogy Karura éjjelente rendszeresen bepisil, Shireen fél a sötétben egyedül (pedig húgával közös helységen osztozkodnak), ezért néha Shika megengedi, hogy mellette aludjon. El. Utána, mikor mély álomba szenderült óvatosan visszaviszi a szobájába. Amit művelni szokott az már osonás a köbön. Mert a gyerekek vagy egy alkalommal szokták észre venni vagy még annyira sem a tízből.
Ezt követően a lelkes és kevésbé lelkes olvasó azt hiszi elmegy aludni. De nem így tesz. Kimegy a teraszra és... dohányzik. De csak egy szál, ami kell neki, mint valami fájdalomcsillapításként. Ebben a mentális és a fizikális része benne volt. Az előbbi a felesége miatt.
Emésztette a bűntudat. Nem tagadta magában, Ő saját magát tette a felelőssé a történtekért. Ez vitathatatlan "érdeme". 'Ha észre vettem volna még a legelején, akkor még tudtam volna tenni valamit, hogy megmentsem'- és ekkor egy könnycsepp kijött a szeméből.
***
- Engedd ki fiam-mondta az apja, még valamikor régen.
***
-... engedd ki!Engedd ki!ENGEDD KI! - majd hangos zokogással felordított a verendáról.
Nem érdekelte, hogy valószínűleg az egész utca hallotta a férfihoz nem méltó kirohanását, de nem érdekelte jól esett neki. Az utca reakciója:semmi. Mintha nem is hallották volna.
-A FASZOMBA! - üvöltött egy jó nagyot.
Ez is kiadós volt. Végre nem kell férfiasan elfojtani az érzelmeit.Azonban... nem vette észre, hogy a három éves kislánya a háta mögött áll.
-A faszjomba, a faszjomba- és már ő is sírt az apjával együtt.
Az apja ekkor elkerekedett szemmel megfordult.
-Mit mondtál kislányom?- próbált nézni rá megvető pillantással.
-Aszt, hojgy a faszjomba- és közben törölgette a szemét. - A papa, miéjt szíjsz?- és az apja felemelte és magához ölelte. - Hiányszik a mama... HIÁNYSZIK A MAMA!!!- ordított teli torokból és ettől ő is sírni kezdett. -Ma...ma...ma...ma...ma...ma - szipogott az apja hálóingjébe.
- Tu...dom... Nekem is... hiányzik- tagolta olyan lassan hogy ne eredjenek el újra a könnyei.
Közben kint a teraszon járkált vele, mert tudta, hogy, ha bemennek akkor felhallatszik még jobban a kishúgi sírás, ami a többieket is felébresztheti. De késő volt... Shireen úgy rohanta le Shikamarut, mint a hirtelen jövő bomba támadás.
-Papa...
-Te is sírsz Shireen?- fordult felé fáradtan.
-Nem...én...nem...mert... erős...vagyok- hüppögött. - Papa...
-Hm?
-Te... se sírjál! Mert akkor mi is szomorúak leszünk! - és rá mosolygott, majd az apja száját is felfelé húzta. - Így ni!- majd elengedte.
Shikamaru Shireent is szorosan magához ölelte. Majd kis idő múlva elaludtak a lányok a karjaiban. "Hm, nem gondoltam volna, hogy kettő nőt fogok egyszerre ölelgetni." majd felállt, de akkor egy pillanat erejére egy görcsös fájdalmat érzett a mellkasában, amitől majdnem összeesett. De nem foglalkozott vele és helyette visszavitte őket a szobájukba. Közben Shikadaihoz is benézett. De ő csak aludt a szobájában. Vagy valami olyasmi, ha a rémálmokkal teli eltorzult arc ne lenne oly kínzó. De hamar felriadt az ördögi körből. De nem sírt. Csak egy könnycsepp gördült ki a szeméből, melyet egy gyors mozdulattal letörölt és az apjára nézett.
-Semmi baj. A férfiak nem sírnak - és elmosolyodva visszaaludt.
81Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡyTFV1VksSn
