"A kudarc csupán a való élet szinonimája."70Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡgaSGGa6W6w
-Margaret Atwood
Shikamaru még egy éjszakát az intenzív osztályon töltött. Nem csak a sebe és a tüdőfunkciói miatt, hanem a veséjét is lerúgta a tag. Ez az ultrahangon derült ki, miután a többi szerv funkcióját is megnézve arra jutott Sakura, hogy abba kell hagynia a dohányzást.
Mindemellett a történtek is lesújtották. Temari... nem, Sakura megnyugtatta, hogy nem szenvedett agykárosodást. Egy picit lehiggadt, de akkor sem értette miért. "Miért akart önkezűleg végleg vetni az egész éltének?" aztán visszagondolt az elvetélésére. "Egy baba miatt?"
-Egy kibaszott kisbaba miatt??? - kiáltott fel hisztérikusan Shikamaru, de ekkor Sakura újfent belépett a reggeli vizitre.
- Halkabban - szólt rá. -Vagy te is megbolondultál? - csapta be az ajtót. - Meg mégis hogy érted, hogy "Egy kibaszott kisbaba miatt"?
- Ne játszd a hülyét! Úgy tudtam Inoval megosztottátok egymás között az információt.
- Nem mindent. Tudod, orvosi titoktartás? Miért, azt nem tudom.
- Akkor Temari nem engedte, hogy...
- Elmondjon valamit, ami fontos lehet az állapotára. Pont ez a másik ok, hogy van valami töréspont.
Shikamaru körbenéz az üres szobába és annyit kér Sakurától, hogy húzza el a függönyt. Aztán elkezdi elmesélni, hogy a felesége szeretett volna egy negyedik babát, ami gyorsan össze is jött, de a hatodik héten kiderült, hogy méhen kívüli terhessége volt és eltávolították belőle a babát, ami utána hónapokig megviselte.
- Aztán egyszer csak azt hittem újra a régi. A mosolygós, keménykedő, belevaló asszony. De ez csak illúzió volt. A lelkem mélyén tudtam. Nem akart már szexelni egy idő után vagy ha sikerült is, akkor is sírva fakadt.
- Értem - hallgat el. - Sasuke minden évben négyszer jön haza egy hónapra és a távollétében meg levelet szokott küldeni. Két éve elvetéltem. Semmi különleges, csak pecsételő, majd bő menstuációs vérrel távozott a baba -a szemeibe könny szökken. - Nagyon szerettem volna, ha a lányomnak lenne kistestvére. Látva titeket, elöntött a gondolat, hogy én is nagycsaládot szeretnék, csak hát nincs ehhez itt Sasuke, mint állandó partner, így aligha merem...
-Értelek. De ő...ő...ő... hatalmas családot szeretett volna. Azt, hogy sok apró gyerek ugráljon a lábainál.Igazából azért, mert... hiányzott neki az érzelmi biztonság gyerekkorából.
-Ez annyira aranyos, amit róla mondasz. De...
- Igen, tudom. Azonban nem tudok két felé szakadni. Ő velük is foglalkozni is meg Naruto seggét nyalni is.
-Most egy hónapra úgy is betegszabadságon leszel.
-Tessék?
-Pihensz. Most Temari és a gyermekeid mellett a helyed.
- Gyerekekről jut eszembe. Hogy vannak? Hiányoznak.
- Nem tudok róluk semmit. Elvileg anyád beugrik hozzád egy órára a nap folyamán.
-Ch, kellemetlen. Ha már látogatás...
-Nem látogathatod meg a feleségedet.
- Miért? Talán zárt... - és kimondta a kimondhatatlant. - Nem, az nem ... ennyire megőrült
Sakura csak csendben hallgat. Ránéz a vizit végével és megszólal.
- Saját magára veszélyes - a férfire néz. - Igazából Shikadai találta meg a testét- a férfi elsápadt és hanyatt feküdt az ágyon. - Az erei felvágásán túl altatót vett be tömény alkohollal. Ez volt a gyomornedvéből kimutatható, miután az utolsó utáni pillanatba hozta be Karui. Ezután indult el téged megkeresni és gondolom összefutott Chojival és így kerültél...
-Azt én is tudom-de már csak abba szerette volna hagyni az egész beszélgetés és maga lenni.
Megállt és kinézett az ablakon. A hokage irodáját is most újítják a tegnapi eset óta. Mintha ezenfelül mise történt volna megy tovább az élet. A felnőttek dolgoznak vásárolnak a piacon, a gyerekek rohangáltak az utcákon.
-Shikamaru! - kiabált hozzá Sakura. - Hallásvizs...
-Menj el. Kérlek. Gondolkoznom kell - és Sakura értette mit akar ezzel és teljesítette kívánságát.
Ki kellett találnia a most hogyan továbbot. De nem tudott még ötletelni sem, mert semmi se volt fix. Azt meg pláne nem tudta mennyi időre lesz egyedül hagyva három gyerekkel. Talán csak két hét vagy két év. Shikadai már nagyobb, és jövőre felvételizik az akadémiára. Shireen... igazából nem tudja. Elég önálló, de még kicsi négy éves. Karura meg nagyon apróka. Vele sok probléma lesz. Mindemellett Karura és Shikadai kicsit anyásak. Shireen az mindig is hozzá vagy a bátyához fordult tanáccsal, ugyan is fél évvel ezelőttig ő és Shikadai volt egy szobában. Jól megvoltak. De Temari és Shikamaru azt látta jónak, ha szétrobbantja őket, mert számtalanszor mentek be arra az éjszaka közepén, hogy a bunkerban éppen sárkányokkal harcoltak, vagy felborítottak egy puffot játszásiból.
Megint elöntötték a szomorú érzelmek ettől az agyalástól. Úgy érezte, hogy Shikadai és lehet Shireen gyerekkora is oda lett. Miatta. És nem Temari miatt. Önmagát okolta a történtekért. Ha erősebb és határozott lett volna vele szembe. Hogy nem hagyja elfolyni azokat a dolgokat. Nem dolgozik annyit... de a végét már nem tudta átgondolni, mert elaludt.
Következő pillanatban arra ébredt fel, hogy valaki leül a beteg fekvőhelye mellett ül. Meg egy páran állnak is. Fehér köpenyesek. Meg egy fekete hajú idős nő. Az anyja az.
-Jesszusom, csak egy picit elpilledek és máris körül leszek ugrálva. Kellemetlen, de minek ennyi hűhó a semmi... -és lenéz a lepedőre.
- Míg aludtál megeredt az orrod vére - nézett rá Sakura.
Shikamaru hirtelen köhögött egyet. A köhögése véres volt.
- Lehet felköhögtem a letüdőzött véremet...
-Megesik. De azért ne erőltesd meg magadat. És... picit lazítsd el magad. Tudom, mikor vérzik az orrod és mikor nem - közben két ujjával a figyellek nevezetű mozdulatot mutatta neki.
Közben az asszisztensek mindent IS cseréltek. Sakura halaszthatatlan dolgok miatt eltávozott a helységből. Majd nem sokkal később már csak ketten maradtak. Nem szóltak egymáshoz. Shikamaru rá se nézett. Majd nem sokkal később megszólalt.
- Ki vigyáz a gyerekekre? - beszélt az ablakhoz fordulva Shikamaru.
- Lényegtelen. Egy közeli jó barát - és közbe érezte az anyja ridegségét, már csak ezen az ezen az egy mondatán is. - Hoztam neked váltás ruhát. Gondoltam örülsz neki - tette le a táskáját. - Hogyha egy hétig a kórház vendég szeretetét fogod élvezni.
-Igazából négy nap múlva haza mehetek, ha jók lesznek a röntgen eredményeim...
-Milyen röntgen eredményeid?- nézett fiára idegbeteg mosolyával.
-A váll röntgen és... és...
-Na bökd már ki!!!
-A tüdő - nézett maga elé úgy, mintha megint hat éves lenne.
Egy hirtelen légkör fagyás után a fejleményeket, miket anyja megtudott fiáról egy sallerrel jutalmazta. Ettől Shikamaru felordított:
-Aúúú anyám! Ez most mi a faszért kellett? - fogta a fejét.
-Látod, látod kisfiam! - és közben még egy párszor erősen ráhúzott a hátára. - Így jár az aki egy fél dobozzal szív el naponta! - közölte ez olyan önelégült, homlokig érő mosollyal, hogy olyat nem látott a világ.
- Anyám! Hadd abba ... - helyzete a vállára a kezét. - Ez rohadt hátborzongató!
- Mi van? Csak nem a szíved is ...
- Csak egy picit meglazult az egyik izom. A sok stressztől...
- Meg a dohányozgatástól! Istenem, a feleségeddel a frászt hozzátok rám! - ettől már könnye lábadt a szeme, de gyorsan le is törölte magáról.
- Anyám, túlzásba viszed az aggódást értem - simogatta meg a hátát. - Meg maradok.
- Érted is aggódok. Jobban, mint a menyem miatt. Mert a fiam vagy. Bizonyára megérted - állt fel a helyéről. - De örülnék, ha őt is minél előbb kiengednék. Most pedig megyek haza...
- Várj! Még egy percet! A gyerekek...
- Karura olyan mint mindig. Eleven és örökmozgó lurkó. De most magányos, mert Shireen nem játszik vele. Helyette a bátyját vigasztalja, miközben a saját szomorúságát elnyomja. Csak akkor sír, ha nem látja senki...
- Mindig is szorongós volt Shireen. Persze, próbáltuk mindenhogy belőle kinevelni, de nem megy.
-Hagyjad, majd kinövi.
- Meg... most hallom először azt, hogy visszatartja a könnyeit - figyel fel az anyjára. - Shireen ebben is anyjára kezd hasonlítani. Úgy látszik. Azelőtt sosem történt ilyesmi - de mire annyit mondott volna, hogy "de viszont" édesanyja eltűnt a szobából, mint szürke szamár a ködben.
"Gondolom fárasztottam sok hülyeségemmel. Jó, hát a gyerekek mellett elég nehéz. Főleg úgy, hogy az én nyugodt gyereknek számítottam... Istenem ilyesmi hülyeségen agyalni? Ch, kellemetlen, de alszok egy kicsit" pásztázta az ólom nehéz szemhéjaival a plafont.
Délután felé megébredt. De csak a hirtelen jött vendég járás miatt.Először Choji jött be.
- Bocsáss meg, hogy ilyen késői órán zaklatlak - foglalt helyet.
- Késői... Ch, kellemetlen - mérte végig gyerekkori barátját. - Még csak délután három van. Fiatal még az idő. Hogy vagy?
- Én köszönöm szépen élek három nővel egy háztartásban. Szerinted?
- Hát... áttudom élni.
- De neked van egy fiad is. Az úgy más dolog. Amúgy te hogy vagy? Kicsit sápadt vagy.
-Egy kis vérszegénység - nyugtatgatta barátját. - Semmi több.
- Meg Sakurától hallottam, hogy kimerültél is egy picit. A sok stressztől és... attól a tárgytól, amit nem nevezek nevén.
- Ne gyere ezzel te is!
-Mindenki ezzel fog jönni - elhallgat.
Hosszan. Meg akarja kérdezni, hogy meglátogatta-e már a feleségét. Ezt nem tudakolta meg Sakurától.
- Tudom mit akarsz tudakolni. A válaszom nem. Nem voltam nála. Nem engedték. Mert azt mondták LEHET, hogy veszélyes önmagára - Chojinak elkerekedett a szeme.
- Ennyire lenne súlyos a helyzet...
-Ez nem súlyos - sóhajtott. - Ez katasztrofális. Az életem romokban. Lehet, hogy élete végig diliházban tengődhet. Vagy ha kiengedik gyógyszereket kell szednie, ami miatt befolyásolt állapotban lesz. Ápolásra szorulhat és fel kell adnom a munkámat eladósodunk és utcára kerülünk. Vagy...
- Túl aggódód a helyzetet. Semmi ilyesmi nem fog történni. Férfi vagy? Nem? - rázta meg legjobb barátját. - Túl sok dolog nehezedik a válladra, ami most lehet, összenyom, de tudom hogy megfogsz vele birkózni. De! Ha elhagyod magad -közben megfordult és kifelé igyekezett. - Most. Akkor... kiverem belőled a szart is akár, hogy magadhoz térítselek - és egy mosollyal együtt elhagyta a helységet.
A késő délutáni órákon viszont főnöke látogatta meg.
- Cső Shikamaru.
- Igen, mit akarsz?
-Nagyon barátságtalan modor ez. Ejnye - és megpaskolta Shikamaru fájós vállát.
- Ahhh, ez fájt - nyüszített fel.
-Bocsáss meg. Az volt a...
-Igen, ahol kis csitri megsebesített. De térjünk is a tárgyra. Gondolom nem bájcsevegni jöttél.
- Jól átlátod a helyzetet. Arról van, szó, mint már Sakura is említette...
-Igen, egy hónapra leszerelve leszek.
-Én annyival egészíteném ki, hogy még nem jössz rendbe TELJESEN - és közben véletlenül leköpte, amit Shikamaru egy könnyed mozdulattal letörölte. - Bocsi. Na, szóval azt akartam közölni veled, hogy lesz egy segéded.
- Na és kifog az én bébiszitterem lenni?
-Még nincs meg. Majd a tanáccsal a hét folyamán beszélünk róla. De a végső döntés a te kezedben van. De most hagylak pihenni. Csak egy kérdés.
-Hallgatlak.
-Mikor engednek ki?
- Talán holnap, talán pénteken. Franc se tudja.
- És vele? Mi a helyzet? - Shikamaru nem akart válaszolni erre.
Túl sokszor hallott egy olyan kérdést, amire ő is keresi a választ. Mintha egy beprogramozott gépek lennének az emberek, akik csak ugyanazt tudják kérdezni.
- Nem tudom.
Naruto felhúzta a szemöldökét, de látta rajta, hogy jobb ha nem zaklatja fel vele. Inkább faképnél hagyta.
70Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡSn1XeYTyQo
