"Ha minden egyforma, akkor nem lehet választani! Olyan jó volna, ha reggel, mikor felkelek, eldönthetnék dolgokat!"
-Lois Lowry
Nap első sugarai már beragyogtak a házba, ahol egy fiatal nő aludt a férjével a tatamin, teljes békességben. Ez tartott addig még 4 darab apró talp be nem osont a szobába és megsimogatták a szőke ciklont.
-Karura, te papát kelted fel, amikor én intek, és meg felébresztem a mamát, jó? - utasította a szőke hajú lány, a fekete hajú kishúgát. - Mama! Kelj fel! - és egy még álmos szempár vetett rá pillantást. - Hasadra süt a nap!
- Nem is igaz - mondta kómásan, mert a szemembe süt a nap Shireen - és elmosolyodott, majd megölelte. - Szia kislányom - majd a sarokban észre vette Karurát. - Kislányom nem akarod apádat felébreszteni?- majd kacsintott. - Farkaskölyök - és amit Karura becenevét kimondta, már el is indult, majd apja hasára ugrott.
-Aaah - ordított fel Shikamaru. - Ez most miért kellett asszony? - felelte kómásan, majd a hasán ülő lányára nézett, majd a két "nőszemélyre" akik dőltek a nevetéstől.
- Jó jeggelt papa- és Karura megölelte.
- Neked...is...jó...reggelt...farkaskölyök- és átlarolta kislányát.
-Jój aludtál papa?
- Persze-dünnyögte. - És te?
Bólintott Karura. Majd elkezdte magyarázni apukájának az álmát, amit ő kómás fejjel és anyukája széles mosollyal hallgatott végig. Eközben, Shireen elment Shikadai felkelteni.
- És te mammma ? - nézett barna szemeivel az ő zöld szemeibe.
- Én jól aludtam - és kikecmergett a fekhelyéről. - Mit kértek reggelire? Rízs és tojás jó lesz? - mire ők bólintottak. - Szívem öltözz fel!
- Ne parancsolgass, mert nem vagy az anyám - és kezét a homlokára helyezte.
- Igazad van nem az anyád vagyok - és hozzá vágott izomból egy párnát. - Hanem A feleséged. Aki nem akarja,hogy elkéss - és lement a konyhába.
Útközben összetalálkozott fiával.
- Jó reggelt - köszöntötte fia fáradtan. - Anyám.
-Szia kisfiam - és nagy erővel megölelte Shiakdait. - Jól aludtál?
- Aha - bólintott. - Egészen addig még...- és Shireen kirontott a szobából.
- Na, mama ügyes voltam? - kérdezte és lepacsizott az anyjával.
- Mi a... ANYA! TE IS BENNE VOLTÁL! - de ő csak kuncogott és egy kobak puszit nyomott a fejére.
- Na öltözz fel! Mindjárt Reggeli. Shireen! Ez rád is vonatkozik. - és lelépkedett a lépcsőn. - Ja és Karurát is öltöztessétek fel!
Ezután most már tényleg a konyhába ment, ahol nyers tojásos rizst készített. Először a kamrából előhozta a rizses zsákot. Azután felállt egy sámlira, hogy elérje a mérőpoharat, hogy a tányérba belemérje a reggelijük kulcs hozzávalóját pontosan négy azaz négy tányérral, amit mindezek után egy jó párszor átmosott langyos vízzel, majd egy röpke fél órás áztatás következett. Ez idő alatt kiment a tyúkokhoz és hozott be még egy-két tojást. Ezután a H2O képletű folyékony anyagot leöntötte a finomságról, majd felrakta főzni egy lábosba. Majd megint előszedte a sámlit. Felmászott rá és leszedte a legmagasabb polcról a kávét és lerakta a tűzhely mellé. Azonban mikor az alatta levő szekrényből előbányászta a tömérdek edény mögött meglapuló kotyogós kávéfőzőt vett egy hirtelen mozdulatot, ami miatt a kávé egy része kiborult a zacskóból a földre. Meg egy kevés a fejére.
- A szentségit!- mérgelődött magában. - Beljebb kellett volna raknom azt az átkozott kávét! - és bosszúsan elkezdte felsöpörni a földre hullott maradékot és kivitte a komposztba.
A házba visszafelé menet összefutott férjével, aki elkezdte mérlegelni.
-Ilyen gyorsan őszülsz huszonkilenc éves korod ellenére -jegyezte meg komikusan.
- Ha, Ha, Ha... Nem vicces - szidta le férjét.
- Lehetnél kicsit óvatosabb, meg azért néha napján rá nézhetnél a reggelire - és eszébe jutott valami.
A kávét még nem rakta oda. Így gyorsan el is sietett, hogy azt még elkészítse. Kávé megölése. Szűrő ki. Kávépor bele. Tartályba a vizet. A masina összeszerelése, majd rá a tűzhelyre. Maradt öt azaz öt perce arra, hogy egyedül legyen és gondolkodjon. Arról, hogy hiába van három gyereke, még így is egyedül érzi magát. Talán azért, mert a honvágya, amelyet Homokrejtek felé táplált évről évre vissza-vissza tért. Bár ezt azután rögtön ki is zárta. Itt vannak a gyerekei, akiket tiszta szívéből szeret és a férje, akit U szeret mint anno huszonhárom éves korában. Csak valahogy...a kettőjük kapcsolata most olyan mint Berlin a szocializmusban. Egy fal volt köztük. Szinte észre se vették, hogy a napok egyre csak haladnak és a válaszvonal vastagsága tovább nőtt. Mind ez csak a munkája miatt van így. De hát ezt mondta, hogy ez néha ezzel fog járni.
- Mama... kész a leggeli -ráncigálta meg a ruháját Karura.
- Jó - és elmosolyodott. -Menjünk -és megfogta a kezét és kimentek az étkezőbe. - Köszönöm Shireen, hogy megterítettél. Kész házi asszony vagy - és megsimította a fejét és mindenki leült az asztalhoz és elkezdtek enni.
- Shireenből egy nap jó feleség lesz - jegyzi meg Shikamaru. - Már csak egy dolgot kell elsajátítania - és Temarira nézett. - A főzést - ő meg erre összehúzta a szemöldökét. -Csak hát...anyád, még picinek gond...
-Mert, hogy még az is - nézett bele férje szemeibe. - Majd megtanul főzni, ha eljön ideje. Ugye prücsök? - és elmosolyodott.
Utána csendben folytatódott a reggeli, majd mikor végeztek a gyerekek elrohantak játszani, Shikamaru meg a bejárathoz ment és felvette a cipőjét. Temari egyedül maradt a helységben és elpakolt egymaga. Majd a bejárathoz, ment de a férje már nem volt otthon. "Mindig ezt csinálja" -gondolta és elment hajat mosni, majd felöltözni.
Ez idő alatt Karura és Shireen, (bár inkább Shireen) elkezdtek babázni. Igen, ám mindaddig ez szépen játszottak, amíg Karura el nem határozta, hogy a babákkal játszanak ninjásat, ami Shireennek nem tetszett. Ezért Karura felkapta a babákat és elkezdett futni velük. Shireen meg utána és ez mindaddig tartott, még Karura neki nem ütközött a fürdőszoba ajtajának (ahol eközben Temari zuhanyzott), Shireen meg Karurárnak és mind a ketten elkezdtek sírni.
- Bassza meg! Zuhanyozni sem lehet rendesen?! - zsörtölődött magában és kiszállt a a kabinból és maga köré tekerte a törölközőjét, majd kirontott a fürdőből. - Mi a frászt műveltetek?
- Karura elvette a játékomat!
- Mejt nem játszottáj vejem indiánosat!
- Mindig azt játszunk, amit te akarsz!
-Nem is igaz!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem -és ez így folytatódott még egy percig.
-FOGJÁTOK BE! - üvöltötte el magát az anyjuk és elhallgattak. - Miért nem tudtok meg egyezni végre?! Mindennap ezt csináljátok! HA MÉG EGYSZER MEGHALLAK VESZEKEDNI TITEKET, MINDKETTŐTÖK MA VACSORA NÉLKÜL MEGY EL ALUDNI ÉS EGY HÉT SZOBAFOGSÁG! VILÁGOS??? - szidta le őket és visszament a fürdőszobába vállalható alakot ölteni.
Következőre épp Shikadai találta meg egy egyszerű kéréssel
- Anya, elmehetek Borutoékhoz? Megígértem neki tegnap, hogy ...
-Jó - és sóhajtott. - Vacsorára gyere haza- és nyomott egy puszit a homlokára, majd kisfia cipő felhúzván kisétált a házból és elindult a barátjához.
"Hogy lehetsz ilyen felelőtlen anya? Csak úgy elengeded otthonról még csak hat éves sincsen" merült fel benne. "De hát felelősség teljes. Általában hazaér időre. Igazán nincs okod aggódni." nyugtatgatta magát. " De mi van ha történik vele valami? Sosem tudnék megbocsátani saját magamnak" gondolkodott el. " Ennek valószínűsége alacsony. Egy-két játszótéri baleset meg belefér. Abból is tanul legalább. Meg most perpillanat csak kettő gyerekre kell figyelnem" és irányvektorát a konyha felé vette, ahol neki is látott az ebédnek.
Egy egyszerű soba tészta, szója szósszal. Többre úgyse volt energiája. Azokat a gyerekek épp eléggé leszívják. Hiába aludja át az éjszakát, mert már annyira nagyok, hogy nem kell éjjel megetetni őket és nyakig kakis pelenkát cserélni. Meg amúgy is a fiúk vacsorára érnek haza, szóval túl sok értelme nincsen.
Ezzel hamar el is készült és asztalhoz is ültek a lányokkal. Majd ebéd után délutáni pihenőre hivatkozva le is rakta őket aludni. Ő meg ki ment a kertbe vízi pipázni és közben arra gondolt, vajon most mit csinálhat éppen a férje.81Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡa6msCVzTIV
81Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡ3I2TG0skhe
81Please respect copyright.ＰＥＮＡＮＡEP5fRFLnSF
