"Az idő arra való, hogy tisztázza a kételyt, hogy megvilágítson mindent."
- Szabó Magda
Három hét. Ennyi idő telt el, mikor Temarit hazaengedték azzal a feltétellel, hogy hetente öt alkalommal beszélget Yan doktorral. Ne fűlött a foga túlságosan hozzá, de ez van.
Ezt leszámítva csendes visításban teltek a napjai. Mintha minden visszaállt volna a rendes kerékvágásban. De... most a gyermeki sikoly is csendes volt. Túl csendes. Egy átlag embernek kívülről úgy tűnhet, mintha minden rendbe lenne. Valójában koránt sem volt így.
Talán a két kislányon látszott meg a legkevésbé. Valahogy alkalmazkodtak ehhez a természetellenes káoszhoz. Ugyanúgy játszottak, mint bármelyik kisgyerek. Talán egy kicsit csendesebbek lettek...
Shikadaion már jobban meglátszott a nyoma. Egyre többet ment el a barátaihoz. Éjszaka pedig rosszat álmodott és, vagy összepisilte az ágynemű huzatot.
***
A felnőttekkel más a helyzet. Shikamaru folyamat fáradt volt. Reggel felkelt, elment az egy hónap kényszerszabadság miatt dolgozni, majd estefelé hazament. A munkában egyszer elkezdett intenzíven dolgozni, majd belassult és végül megállt, maga elé nézett. Ezek számára perceknek tűntek, valójában kettő három óra is.
-Shikamaru, mit csinálsz??-kérdezte Naruto szemöldökét felvonva.
Semmi válasz. Naruto közelebb lép, majd picit megrázza a vállánál.
-Shikamaru, jól vagy?- ránézett és bólintott.
-Nem úgy nézel ki- majd beleszagolt a levegőbe. - Öcsém, férfi vagyok, de itt orrfacsaró bűz van. Nyiss már egy ablakot! - majd ahelyett, hogy enyhén rokkant asszisztense megtette volna (soha napján kiskedden), ő cselekedett.
-Figyelj, mára vége a munkának- nem volt vége, sőt. - Menj haza.
-De... - kezdett bele a fekete hajú a monológjába arról, hogy miért van vissza egy csomó dolog vissza.
-Nincs de. Menj! Haza! Most. -és el is kezdte összeszedni a cuccait, majd komótosan elhagyta az irodát.
De nem ment egyből haza mindig. Néha kiülte nézni a felhőket, ha épp nem esett az eső. Csak egy-két órára, olykor sötétedésig révedt a tekintete az égre.
***
Temari teljesen más tészta volt. Mintha semmi nem változott volna benne. Folyamat csendben volt, vagy csak akkor beszélt, ha már tényleg muszáj volt. Shikadai oktatását is elhanyagolta. Azt Shikamaru folytatta, sokkal több sikerrel.
A legrosszabb az egészben, hogy még mindig megakart halni. Nem érezte, hogy az anti-depresszánsok hatottak volna. Sőt, még jobban maga alatt volt. Így elhatározta, hogy újra megpróbál öngyilkos lenni. A terv is megvolt hozzá. Csak egy megfelelő időpont kellett neki.
Ez számára egy keserédes várakozást jelentett, mert ha egyből a halálba siet és újra kudarcot vall, akkor élete végéig az elmegyógyintézet vendég szeretetét élvezheti. Ami az életnél is rosszabb opció.
Addig is élnie kell a látszólagosan stabilizálódó mindennapokat úgy, mintha mise történt volna. Nehogy szagot fogjon most akár bárki is.
De egy valamire nem számított.
ns 15.158.61.8da2
