"A mi időnk és terünk az éjszaka. A sötét, nedves és kiismerhetetlen. A mélység, ahol az érzések, vágyak és ösztönök születnek."
-Kis Judit Ágnes
Temari az eset után a késő éjszakában sétált a faluban. Hajnal egy kettő környékén majd haza is vergődött. De mikor lerakta a cipőjét, érezte, hogy nagyon fáradt ahhoz, hogy egyáltalán felgyalogoljon az emeletre, így a társalgó padlóján aludt el.
- Jesszusom kelj fel - érbeszttette morcosan Shikamaru.
- Beléd meg mi a fasz ütött? - nyökőrgött fel.
- Inkább ezt én kérdezhetném? - közben a felesége feláll. - Hol voltál?
- Csak sétáltam egyet a környéken. Talán olyan kicseszett nagy baj - majd megpillantotta az enyhén lilás foltot a férje arcán.
Közelebb megy hozzá és megméregeti a saját keze által okozott ütés nyomát.
- Elestél - lépett hátrébb. - Ezt mondod a gyerekeknek.
- Kellemetlen, de te fejed sem néz ki máshogy. Meg amúgy is nem szándékoztam elmondani a gyerekeknek, hogy az anyjuk megütött. De azt tőled is elvárom.
- Ez nem is kérdés...
- Tény és való...Ez nem kérdés. - majd felmérte feleségét. - Na szia! Elmentem dolgozni.
- De ilyen kinézettel nem léphetsz ki az utcára.
- Dehogynem! Én vagyok az aki eltart titeket.
-Ezen ne most vesszünk össze - és elment.
Ő meg ott maradt. A házban. Bement a fürdőbe és az arcára nézett. Gyűröttebb volt mint mint egy lepedő. Ezért inkább megmosta, hogy a gyerekeinek fel se tűnjön a tegnapi eset. Majd kilépett a konyhába, hogy a reggelit elkezdje megcsinálni.
Kisvártatva a gyerekek is felkeltek. Leosontak a lépcsőkön le, az előtéren át a konyha elé. Shireen és Karura megakarták ölelni az anyjukat, így mögé osontak. Igen ám, de Temari meg hátra akart lépni a fűszerét, így véletlenül felrúgta a mögötte álló Karurát, aki ettől annyira megijedt, hogy sírni kezdett.
-Kislányom... -sóhajtott. -Miért itt játszol a nővéreddel?! - szólt rájuk Temari. - Hányszor megmondtam nektek?! Még így sem értetek a szép szóból?! Most menjetek innen!!! Látni se akarlak titeket! -és a gyerekek ki futottak a konyhából.
Át az előszobán. Ki az udvarra, ahol a faházba mentek. Vagyis bújtak el Temari elől. Még anno Shikamaru építette nekik vagyis inkább Shikadainak, de ő meg mióta hat lett szinte sosincs itthon. Mindig Borutoval és a többiekkel lógnak valahol. Aztán valamilyen úton módon Shireen kisajátította, hogyha olyanja volt, vagy éppen az anyja elől bujkált a különféle csínytette miatt. Az apja nem (úgy) büntetett mint az anyja. Egy halom szúrós pillantást vet rá, majd csak annyit mond:
- Egy hétig te takarítod a csirkeólat!
Ez mindig az aduásza volt. Mivel Shireen már közeledett öthöz (Shikadai és ő közte szinte csak tizennégy hónap különbség van), jó, a történet jelen állása szerint ( március van, Shireen meg novemberi) még nincs négy és fél éves, így már bizonyos dolgokat rá lehetett bízni. Csak... az Isten nyilai mentsék meg a csirkeól kipucolásától. Iszonyat büdös, ráadásul még a kakas is pikkel rá.
Bezzeg az Temarira ás Shikmarura nem. Ennek nem oka az lehet, hogy egyszer régen, egy messzi-messzi galakszisban...mikor még az író még tervben sem volt, reggel Shikamaru felkelt. Huh, ezzel nem mondtam újat. De nem a nap sugaraira, hanem a ... kakasra. A probléma nem (csak) ez volt, hanem később más is. Először is, ő volt aznap a felelős a baromfi udvarért. Már a szagától is émelygett. De vett egy mély levegőt. Felvette a "traktoros" bakancsot és elment megcsinálni a dolgát. Igen ám, de a krakk akkor ütött be, mikor Shikamaru a szokásos heti tojásszemlét tartva el akarta venni a csirke "menstruációját". A kakas meg észre vette, majd felébredvén "apai ösztönei" -vel karöltve úgy neki esett Shikamarunak, mint tót az anyjának. Egy szerencséje az árnyék fogó volt, amivel kisebb sérülésekkel ugyan, de megúszta. A fő baromfi büntetése az volt, hogy Shikamaru az egész raj előtt vágta le szerencsétlent, ezzel is tanulják meg, ki az úr a házban. Utána meg egy jó húsleves formájában elfogyasztották.
De mikor egyik nap Temarin volt a sor... még felidézni is szörnyű. De történetünk Shikamaruéhoz hasonlóan kezdőik. Igen ám de mikor a kakas letámadta, ő nem tudott olyan eredményesen védekezni és leteperni a földre, mint Shikamaru. Ez annak is volt köszönhető, hogy szegény éppen akkor még Shikadai-jal volt várandós.
Ilyenkor az összes kunoichi már alapjáraton egy picit gyengusz, ugyan is a köldökzsinóron keresztül nem csak táplálék, hanem valamennyi chakra is áramol a magzatba. Ez az átlag anyákhoz képest fáradtságot, vashiányt illetve gyengébbeknél szédülést és vérzékenységet ritkább esetben. Ennyit a biológia óráról.
Visszatérve a kakas verzusz Temari harchoz. Persze már rögtön volt olyan, hogy a kakast majdnem leteperte a földre, de az úgy meg csípte a lábát, hogy a földre esett. Már majdnem a torkát akarta a kakas megmetszeni, de a férje felébredt a zajra és mintha érezte volna, hogy a feleségére rátámadott az egyik kakas, lerohant a lépcsőn be a konyhába egy késért majd ki a rohant és szétválasztva őket a kakast fogta és... már tudjuk mi lett a vége.
A változás annyi volt benne, hogy Temarinál fellépett terhesként az egyik "ritkábbik" komplikáció, mégpedig a vérzékenység. Erre akkor derült fény, mikor Shikamaru bekötötte neki a lábán levő kicsit mélyebb vérző csípést. Utána Temari egész nap (ura utasítására) pihent. De a a vérének folyása nem állt el. Így újra és újra kötözték egészen addig, még a vér veszteség miatt el nem kezdett szédelegni. Több sem kellett Shikamarunak. Megfogta és karjai közé zárva sietett vele a kórházba. Persze csak óvatosan, mert ugye ne felejtsük el, hogy akkor éppen állapotos IS volt szegényke. Ott derült ki ez a nem éppen kellemes dolog.
- Shireeen! Az ég áldjon meg! Hol vagy?! Gyere reggelizni - kiabált rá napjainkban Temari a nagyobb lányára.
Ő meg engedelmesen, mert tudta, hogyha "menstruál", akkor jobb nem ellenszegülni neki. A reggeli is csendesen zajlott. Majd utána, mintha ma tudnák a dolgukat, villám gyorsan meg is csinálták, majd elmentek játszani, kivéve Shikadait.
Neki ma edzeni kellett az ősszel esedékes akadémiai felvételire. Az anyjával. Egy perces néma csendek kérek...
Az edzések eléggé nehezek voltak már önmagaba is, de ma Temari kifejezetten kíméletlen volt. Ma például adott fel olyan feladatot, aminél még egy öt és fél éves tudása is megáll. Bár szegény kisgyerek hiába próbálkozott, nem ment neki. Ettől Temari majdnem olyan dühös lett, mint tegnap este és, ha csak nem a fia ki nem kerüli, így csak ordítozott vele. Majd sértődötten elment Shikadai hazulról.
Temari ott maradt a kertben. Egyedül. Dühös volt. A fiára. A lányaira. A férjére. Az egész világra. De legfőképpen... saját magára. Bement a fürdőbe és megcsinálta a már jól ismert "rituálét" elvégezte magán. Ez már szinte beidegződés volt magánál.
Közben rájött, hogy hullafáradt és igazából nem érzi jól magát a bőrében. Így elhatározta, hogy lemondja mára az összes dolgot , többek közt Inoval és Karuival folytatott közös teadélutánt, arra hivatkozva, hogy "elkapott valamiféle ragályos nyavalyát" és azzal az ígérettel, hogy bepótolják EGYSZER... valamikor.
Este felé egy késői órákba Shikamaru és Shikadai is haza tér. Shikadai valamivel előbb, talán egy fél órával.
- Hol jártál?! - kérdezte az anyja.
-A barátaimmal lógtam.
-Ennyi ideig???
-Miért, talán baj?
-Te velem ne feleselj! Menj a szobádba. MOST! És egy hét szoba fogság - kiabált a fiával, aki engedelmesen fel sietett.
Majd Shikamaru is haza ér. Temari már egy szóra se méltatja a férjét. De ő persze próbál vele beszélgetést kezdeményezni, de hiába, mert ő úgy tesz, mintha nagyban elmerült volna a háztartás "NAGY" gondjaiba. Így elvonult a hálórészekhez, majd a gyerkőcökhöz is benézett. Először a lányokhoz ment (nekik nincs külön szobájuk Shikadai-jal ellentétben).
-Papa! - ugrottak sírva a nyakába.
- Mi az lányok! Ennyire hiányoztam? - és nyomott homlokukra egy-egy csókot.
- Mama... mama miéjt ilyen gonosz? - kérdezte Karura. - Nem szejet minket??? - pityergett.
- Dehogy is nem... - csapott a homlokához. - El sem tudod képzelni mennyire...
-De akkor miért csinálja ezt? -értetlenkedett Shireen.
- Mert anyukátok most nagyon fáradt. Legyetek türelemmel vele szembe és fogadjatok szót. Jó? - majd hallgat egy picit. - Meséljek mesét? - mire ők rábólintottak ő meg elkezdett regélni.
Ezek a történetek mindig élvezet esek voltak a kölykök számára. Különösen azért, mert szinte mindennap valami mást hallhatott az ember. Hol sárkányok táncoltak egy gyöngyhajú lánnyal. Máskor pedig királyok csatáznak boszorkányokkal egy bárónő kegyéért.
Bár Shikadai ezekért annyira nem lajongott... akarom mondani... vagyis írni rajongott. Ő anyukája katonás történeteit szívesebben hallgatta. Furcsa, hogy ezek a szerepek így megfordultak ,de ez van. De ma egyáltalán nem volt kedve hozzá, hogy egyik is meghallgassa. Túl zaklatott volt. Ugyanis nem elég, hogy az anyja kiabált vele, azt megszokta, meg a szülei egymással való veszekedését is. Érezte, sőt tudta, hogy Temari és Shikamaru között a feszültség kétszázhúsz watt felett van közöttük. Nem tudta mit reagáljon rá. Sírjon vagy őrjöngjön? Őrjöngjön vagy sírjon? Sírjon? Őrjöngjön? Őrjöngve sírjon vagy sírva őrjöngjön? Sírva őrjöngjön vagy őrjöngve sírjon? Őrjöngve sírjon? Sírva őrjöngjön? Inkább csak feküdt az ágyában és figyelt ki a fejéből. Olykor olykor egy könny futott végig az arcán.
Mikor az apja befejezte a mesélést a lányainak, és puszit adott nekik, majd a villanyt is leoltotta. Ezután benézett a fia szobájába, ahol ő alvást színlelt.
- Ne játszd meg az alvásodat - kapcsolta fel az éjjeli szekrényén levő lámpát.
Leült az ágya mellé.
- Miért sírsz?
- Nem is sírok... - fordult be a falhoz.
- Ne hazudj nekem fiam! Ezt még a vak is látja - miközben Shikadai elkezdett hüppögni.
- És ezzel most elkezdesz piszkálni...
-Fiam te hülye vagy! -és megölelte a fiát. - Valaki megbántott?
- Nem bántott senki apu. Csak... - csuklott el a szava. - Csak... Hallottalak veszekedni anyával!
Shikamaru eltolja gyerekét magától. Megfogja a vállát, majd a szemébe nézett.
- A felnőttek szoktak egymással veszekedni. De az nem jelenti azt, hogy mi most utáljuk egymást.
- Ma mindenkivel kiabált.
-Tudom, tudom. Ahogy azt is, hogy ezek után biztos bűntudata lesz. Hisz mikor kiabál veletek, csak azt akarja, hogy megtanuljátok, hogy mi a rend ebben a világban és tisztességesek legyetek. Azonban... - megáll és levegőt vesz. - Amikor ordít veletek, a lelke mélyén olyan, mintha magával ordítana és sír. Aztán éjjel mikor nem látjátok rajtam vezeti le...
Ezt úgy kell értelmezni, hogy nem csak sír a férje vállán. Olykor még kell neki egy kis cirógatás itt-ott, vagy hogy jobban mellébújjon.
- De most csak egy dolgot mondok el neked, amit a húgaidnak nem mondtam el. Anyád...most...nagyon, de nagyon beteg - közben a hangja is megremegett.
Shikamaru egy férfi. Így a erősnek kellett maradnia. Vagy legalább a látszatot fenn tartani, hogy erős. Inkább az utóbbit választotta. A tegnapi nap eseményei, amik egy pillanat alatt megváltoztatták az életét, ennek súlya szinte oly gyorsan érték, hogy mint a szerencsétlen építőipari segédmunkást, akire a rázuhant huszonöt kilogrammos vasrúd, azzal a lendülettel nyomta össze (majdnem).
- Beteg??? - nézett rá Shikadai.
- Nem úgy, fiam. A lelke belül. Az a beteg. Ezért. Olyan. Dolgot. Tesz magával. Amit nem. Kéne - taglalja a mondatot, hogy ne sírjon előtte.
De egy könny legördült az arcán.
-Papa...
-Most megyek. Jó éjt, kisfiam - és nyomott egy puszit a homlokára, majd elment zuhanyozni.
Közben Temari mindent hallott, amitől a lelke még jobban sajgott. A fejével együtt. A bűntudattól, amiért most a lelke sok minden miatt háborog. Ha visszafordítaná az időt, hogy nem olyan ingerülten válaszolt volna tegnap a férjének, hogy nem ütötte volna meg. Még türelmesebbnek kellett volna vele lennie, bár valljuk be, ha csak nem küldetésről van szó, akkor Temari és a türelem ég és föld. Közben az is eszébe jutott, hogy még azelőtt azt a kis közeledést is megtarthatta volna, mikor lassan egy éve történt valami az életükbe, bár ez nem volt az első eset.
Az események előtt egy és negyed évvel járunk. A Nara család létszáma változatlan. Épp Karura első születésnapját ünnepli a szűk család.
A távoli vendégek Kankuro és felesége Moira, illetve Gaara már egy héttel előbb megérkezett. Ez így pont kapóra is jött, az őszi Kage találkozó miatt. Ezután tett egy olyan kis engedményt a nővérének, hogy egy hetet itt tartózkodnak a szokásos három nap helyett. Ennek apropóján Kankuroék is elkísérték.
Ekkor még nem vőlegény státusza volt, hanem hajadon vala. Javítom magam foglalt. Csak akkor még mindenki úgy tudta. Ugyanis akkor már egy éve együtt járt Pea-val. De hogy miért nem tudta ezt senki, még Kankuro se? Ennek drámai oka az volt, hogy Gaara huszonnégy még Pea... (nyugi nem hat éves), meg tizenhetedik esztendőjét taposta. Meg ha ez kiderülne, még csak a két család között csak eltudnák valahogy tusolni, de képzeljük el, hogy megtudja Homokrejtek. Szegény Pea-t nagyon megbélyegezték volna, ezért még a BARÁTAI sem tudtak róla. Mondjuk meg mi történne, ha a többi rejtekfalu is tudomást szerezne róla.Akkor még Gaara-t is nevetség tárgyává teszi. Sőt, nem voltak ÚGY együtt és a nyakát se harapdálta meg ilyesmi. Mi lenne szegénnyel ha teherbe esik vagy lebuknak. Inkább csak a beszélgetések közbeni lopott kézfogások, meg a titkos éjszakai találkák mélyén megbúvó ölelések, meg a TELJESEN véletlenül együtt kettesben elvégzett küldetések estéjén lopott csók csata.
Várjunk... az nem igaz, hogy senki nem tudja. Temari tudott róla. Nem mellesleg Pea Temari diákja volt, csak hogy fokozzuk a feszültséget, mikor ez lelepleződött. Örökkön örökké úgy sem tudják rejtegetni. Végre valamivel ő tartja sakkban az öccsét és nem fordítva. Ezt minden egyes találkozásuknál odasúgja. Bár igazándiból nem bánta, csak a kor különbség, ami baszta a csőrét.
Miután megjöttek, Gaara egyből a találkozóra ment, még Kankuro és Moira (bár inkább Kankuro) Temariékhoz cipelték a csomagokat.
- Á, kisöcsém - integetett az akkor még életvidám asszony. -Moira! - ugrott a nyakukba, amitől Kankuro a földre esett. - Várj segítek! - és megfogott egy bőröndöt, amitől kishiján leszakadt a válla. - Bakker, ti mit visztek ebben?
-Ne engemet kérdezz, hanem Moirát - nézte a feleségét szúrós pillantásokkal. - Ő csomagolta be a fél lakást.
- Ez nem igaz - és rá csapott a fenekére. - Csak a legfontosabb dolgokat hoztam el.
- Aha, veszem észre.
- Tényleg, becsszó. Hoztam hét napra elegendő fehérneműt, pólót, nadrágot, néhány kisestélyit, a szmokingodat, köntöst... -és nagyjából még be nem értek, addig sorolta fel mi van nála.
Igazándiból Kankuro és Moira nagyon is összeillettek. Mindkettő a maga módján egy szeleburdi ember. Még ha Kankuroról ezt nehéz is elképzelni.
-Olyan bosszantó vagy...
-Meg feleség is vagyok. Nem is akár kié... - és Moira gyors puszit nyomott a homlokára. - Meg amúgy is minek problémázol, hogyha már elvettél?
- Szívem, akkor én pillanatnyi elmezavarban szenvedtem.
- Mennyi pillanatnyi. Annyi, hogy még most is tart - majd Temarinak súgja. - Képzeld el, amikor küldetésre megyek - Kankuro elvörösödik.
- Képzelem.
-Gaara meséli, hogy olyankor mindig csak rólam áradozik, hogy így meg úgy mennyire hiányzom.
- Erről Gaara honnan tud?
- Néha visz neki ételt, és van, hogy mikor haza jövök még szokott lenni belőle egy kevés.
- OOO... Nem is tudtam, hogy Gaara tud főzni - "szólta el" magát Temari.
- Vagy van bejárónője.
"Aha. Van bejárónője." kacsint kacsint magában Temari. Pea igazán jó bejárónő. Extrákkal... Nem abban az értelemben. Félreértés ne essék.
- Gaaranak? - nevetett Kankuro. - Ne nevettess drágám.
- Ugyan már. Ne légy hülye. Az öcsédhez sokan járnak be.
- Ez félreérthetően hangzik.
-Nem abban az értelemben gondoltam. Nem mellesleg az öcséd jól is néz ki.
- Most akkor...
- De nálad számomra sosem.
-Te kis huncut...
-MEGTENNÉTEK, HOGY NEM ELŐTTEM ENYELEGTEK! Köszi -szólt rájuk Temari.
- Jóóó - felelték gyerekes hangnemben kórusban.
Temari közben ajtót nyitott és becipekedett velük az egyik szobába.
- Itt fogtok aludni- jelentette ki.
- De ez jó hátul van - jelenti ki Kankuro.
- Legalább, ha nemi életet kívántok élni, akkor legalább engem ne zavarjatok. Majd Gaaraval lebeszélitek holnap, mert a mellettetek levő hálóban fog aludni. Jó? Este hét felé lesz vacsora.
Igazából azért cinkelte vele őket, mert mindig amikor ott voltak náluk, különös hangok jöttek ki a szobáikból. Igazából az élvezet mellett, a hőn áhított gyerek is, úgy fél éve szerepet játszik.
Eleinte két hónapig nem jött össze. Utána sikerrel is jártak. Azonban Moira hat hetes terhesen elvetélt.
Akkoriban már nem volt küldetésen, csak régebbieket papírozgatta. Ezután úgy gondolta elmegy egyet sétálni Kankuroval. Nagy nehezen rá is vette.
-Ch, ezek a nők mindig sétálni akarnak.
-Ch, ezek a férfiak mindig azt akarják, hogy "pátyolgassa" egy bibi miatt is a feleségük - utánozta Moira.
Majd elmentek egy kevésbé zsúfolt helyre, az "burának" nevezett északi kertbe. Már egy jó ideje sétáltak és beszélgettek, akarom mondani Moira beszélt, Kankuro meg hallgatta, ahogy az éppen aktuális témáról olyan lelkesen beszél.
Ez olyan jól eső volt neki.Ez volt az egyik dolog ami miatt bele esett. A másik, a fenekét súroló fekete haja, amit mindig kettő tincsbe befon, majd koszorú formában tekeri fel, ezzel eleganciát sugalva magáról. Ez az egyenes vonalú soványka testével szinte teljesen harmonizált, bárhogy hordja éppen. Bár kibontva csak otthon van, "meghagyva Kankuronak" címmel.
Azonban egyszer csak megállt. Nem csak a járással, hanem a beszéddel is. Kankuro rá néz és annyit lát, hogy a felesége elsápadt.
- Jól vagy Moira? - de ő lefelé néz.
Kankuro és odanéz, és látja hogy a combjánál vér folyik.
-Irány a kórház - és megfogja a két vállát, de érzi, hogy Moira szabályosan remeg. - Moira. Moira. Nézz rám! - és látta, ahogy sír, aztán szinte egyik pillanatról a másikra összeesik. -Moira!
Kezében a véres feleségével, mint az őrült rohant a kórházba, ahova mikor beértek rögtön kiszúrta egy ápoló. Rájuk parancsolt, hogy azonnal tegyék le az első ágyra és szól az orvosnak, de addig is töltse ki a hölgy űrlapját. Közben jött egy másik asszisztens, aki leszedte Moira-ról a ruháját és fehérneműre vetkőztette. Ekkor már tudta a valószínű dolgot.
Kankurot közbe kitessékelték nem a sokkoló látvány, hanem a pánik végett, a kivizsgálás erejéig. Főleg azért, mert tiszta vér volt. Moira-é volt. De nem ment haza. Várta az orvost, aki ügyet se vetett rá, mikor odaért, csak beviharzott. Ezután a nővérkék fel-le rohangáltak a kórteremnél, majd egy idő múlva kitolják Moira-t. Kankuro ekkor már tudta, hogy a felesége nagyon is az életéért küzd. Erre a tényre még az orvos is oda jött megerősíteni, a megerősítendőt, amit, ha az olvasó észben tartott, az már tudja, így nekünk annyira ez nem meglepetés. Leült mellé, majd hosszan hallgatott.
- Nagyon sajnálom.
A levegő szinte megfagyott.Úgy érezte, mintha egy maxon pörgő bekapcsolt centrifuga lenne az egész világ. Ez miatt a székébe úgy kapaszkodott, mint egy gyerek, hogy ne hogy összeroppanjon.
- A felesége elvetélt.
Keze az arcába. Csak úgy kapkodta a levegőt,mert úgy érezte, mintha a vákummal szívnák el tőle azt a csekélyt mennyiséget is ami van neki.
- Uram, jól van!
- Ki... ki megyek levegőt szívni - és kirohant úgy mintha valami ijesztőt látott volna.
Valójában haza sietett átöltözni, de útközben Gaaraba botlott. Ő nem köszönt, csak annyit kérdezett:
- Veled mi történt? - de mikor a bátyja teljesen zavart arcát meglátta valamit kezdett kapirgálni a dologból. - Várj - kiált utána. - Haza kísérlek - és együtt mentek haza és egy szót se szóltak egymáshoz.
Kankuro nem tudna sírás nélkül szólalni. Gaara meg érezte, hogy nem kéne ezt erőltetni, még nem maguk közt nem lesznek. Mire haza értek Kankuroból előtörtek a könnyek.
- A picsába! A picsába! A picsááába! - és a nappalija padlóján összeesett a könnyek tengerétől.
Gaara szótlanul figyelte a lassan saját sós pocsolyájában megfulladó férfit. Majd elindult a hálószobába. Kikeresett néhány holmit a Moirának, majd a legelső útitáskába becsomagolta. Majd előszedett valami normális nem véres ruhát Kankuronak, illetve egy törölközőt.
- Zuhanyozz le! - vágta hozzá a nedves testet szárító lepedőt. - Megnyugtat.És vedd le a ruhádat. Majd én elintézem, hogy addig kimosva legyen.
- De te nem is tudod, hogyan kell mosni.
-Ki mondta. Na vetkőzz menj tusolni és vigyed be a feleséged ruháit! - és gyilkos pillantást vetett rá, mire Kankuro engedelmeskedett.
Mikorra visszatért épp akkor varrták össze az asszisztensek. A doktor úr meg jött kifelé közölni a hírt.
- Látom, addig hazaugrott átöltözni és ruhát hozni a feleségének. Jól tette, mert egy hétig biztosan kórházban lesz.
-Meg tudhatnám történt pontosan?
-A feleségének inkomplett vetélése volt. Ez azt takarja, hogy a hasgörcs mellett úgy vérzik, mintha menstruációs vérzése lenne helyett, mert ez a komplett vérzésnél van. Itt szó szerint kivérzik a hölgy - megint újra ez a működő gázkamra érzés fogja el. - Ez miatt sok vért kapott, más rész operálnunk kellett, mert a meghalt embrió nem jött ki a méhéből.
-Lehet újra...
- Persze. Az, hogy az első terhesség vetéléssel végződik rendkívül gyakori - hátra pillant. - Ha megbocsát, megnézném egy másik páciensemet - és elsiet. - Ja és még valami. Egy óra múlva bemehet a feleségéhez.
Addig várt, és várt. És várt. Majd odamegy egy nővér hozzá, hogy a Moira még nem ébredt fel, de odaülhet az ágyához. Belépett a szobájába és a felesége látványa sokkolta. Több zacskó vér, infúzió, csipogó gépek és a kanül az orrából és a karjából is egy lógott ki. A haja kibontva vala és kórházi hálóinget viselt. Még ez után sokáig nem ébredt fel. Mikor ez megtörtént sokáig csak a semmibe bámult, és csak egy órával később, mikor már diszkurzusra fogható lett, akkor már tudta, hogy ez a baba elment. Ő csak sírt, Kankuroval együtt, aki ezt az információt is könnyek könnyeinek könnyei közt tudta átadni.
Ezek után kritikus másfél hónap következett. Lábadozással és feldolgozással teli. Még akkor is tart, mikor már akkor ott voltak Temariéknál. Titkolta előlök fájdalmát, nem tudni miért. Kankuro még aznap este megírta a nővérének a szomorú események láncolatát. Őt persze nagyon megérintette a dolog, de nem sírt. Nem is hozta fel, helyesen cselekedett, majd a vacsora utáni szakézásnál, ahol a gyerekek nincsenek ott... á, felejtős, gondolta át magában. Egyáltalán az se biztos, hogy van itthon szaké, el kéne menni a piacra. De az már bezárt.Jó akkor hagyja az egészet a francba és neki látott vacsorát főzni.
Időközben a gyerekek és felébredtek és Kakuro bácsit felmérve bevonzották a játékban, ezzel óvóbácsi titulust adva neki. Majd a sógornője kijött hozzá felajánlani segítségét, amit ő visszautasított, arra hivatkozva, hogy vendég és most ne fáradozzon. De végül addig makacskodott, még Temari mosogatásra ítélte. Közben beszélgettek egy és más dolgokról. Majd Temari elhallgat egy időre.
- Mi az? - néz rá kíváncsi szemekkel Moira. - Valamin nagyon elgondolkoztál.
- Csak...ÁÁÁ semmi, hagyjuk.
- Felpiszkáltad a kíváncsiságomat. Na dalolj szépen nekem!
-Tényleg csak egy kis semmiség. Felejts is el.
- Naaa...
Igazából nem akarta Moirát felzaklatni vele. Megint lett volna a kérdés. Utána, mintha egymáshoz se szóltak volna. Majd a két melós, nevükön Gaara és Shikamaru is megérkeztek.
-Szia szívem! - és csak egy szolid öleléssel viszonozta férje haza jöttét. - Pont vacsorára érkeztetek - leültek az asztalhoz és elfogyasztották a vacsorát.
Ezek után Temari és Shikamaru elvitték a gyerkőcöket fürdetéses, mesés, ágybarakásra, hogy utána a felnőttek kicsit az ivászattal egybe kötve beszélgessenek egymással. Egészen addig, míg ki nem fáradtak. Ekkor mindenki elvonult zuhanyozni és lefeküdni, vagy csak zuhanyozni vagy csak lefeküdni. Shikamaru és Temari egyszerre mentek tusolni, hogy ne alakuljon ki tömegnyomor. Ennek egyetlen hátránya, hogy a zuhanyzó területe rendkívül kicsi, így van kétszer könyökölt bele Shikamaru szemébe Temari.
Majd miután kivánszorogtak, Shikamaru csak egy alsó pizsomát, még Temari egy lenge hálóinget kapott magára. Irányvektorukat ezt követően a hálószobájuk felé vették. Majd szinte egyszerre vágódtak hanyatt a tatamiukon. Shikamaru felkapcsolta lámpáját és még olvasott, de Temari még gondolkodott.
Olyasvalamin, amin már féléve tépi az eszét, bár ezt magának próbálta tagadni teljes észből, mert "Mi van, ha megszólnak? Shikamaru is biztos ellenkezne miatta." gondolta át, de ettől a dacos természete csak még jobban felkorbácsolta a vágyat. Mondjuk ki, nem titok az olvasó elől. Gyereket akar. Egy negyedik gyereket.De mint, ahogy már említettem, nem biztos, hogy Shikamaru is bele menne, mert, ha gyerekről van szó, ott mindig kettőn áll a vásár. "De egy próbát megér."
Feléje is fordult és szende tekintettel csak a férjét bámulta. Akart valamit mondani, de valahogy az agya és a hangszála közti kapcsolat megszakadt. Shikamaru észre vevén csak ennyit mondott, miután befejezte a könyvbújást. Jelzett neki, hogy bújjon oda és fejét helyezze mellkasára. Ő erősen átöleli, majd egy puszit nyom a homlokára.
- Valami nyomja a szívedet - simogatta meg a haját.
Temari csak hallgatott. Hosszan. Majd egy mélyet sóhajtott.
- Én ... - kezdi el.
-Te...
- Hát, őőő... izé...
- Bökd már ki. Kellemetlen, de nem szeretem mikor ő-zöl.
- Gyereket akarok - és a férje szemébe néz. - Tudom, a három után, még egy negyedik őrültségnek hangzik, de Shikadainak nincs fiú testvére és...
- Tudom, mire akarsz kitérni te bajos nőszemély. Először elmondom, hogy miért nem szeretnék. Tudod, aggódom miattad.
-Csak ez miatt?
-Hallgass végig. Kellemetlen , de nem szeretem, mikor belebeszélsz a mondanivalómba. Hol is tartottam? Most kösz szépen elfelejtettem, mit is akartam mondani - homlokához csap. - Megvan! Azt, hogy azért aggódok miattad. Eddig mind a három szülésednél hosszú volt a vajúdás. Sőt az utóbbinál még fel is kellett vágni. Így azután letettem a negyedik gyerekről. Gondoltam, hogy te is ezt teszed, de úgy látszik, nem így lett.
- Vállalom a szenvedést. Meg még valami - miközben a Shikamaru hasára ült. - Ne aggódj értem. - és összekulcsolta a férjével a kezeit. - Van egyéb kivetni valód ellene?
- Nem csak ez. De nem aggódni érted meg nem tudok. Szóval lehetetlent ne kérjél tőlem.
- És ha mindent megteszek?
-Ez nem rajtad múlik, hanem a természeten. De...
- Mi de?
- Mivel látom, hogy nagyon akarod ezt a babát is, ráadásul csak az aggodalmam szab gátat ennek, így jó legyen - majd határozottan, szenvedélyesen és már-már tolakodóan felfalta a felesége ajkait, aki egy pillanatra megszakítva az csókcsatát levetette a hálóingjét, addig meg Shikamaru lekapcsolta a villanyt, és folytatták is ott ahol elkezdték.
Temari vette az adást, így a férje medencéjéig csúszott le, ahol eleinte a hálón keresztül dörzsölte magához egy pár pillanatig a férfiasságát, majd letolta róla. Shikamaru a derekához érintette, utána megfogta az asszonya derekát, ezzel segítve neki a behatolást. Mikor bent volt, a Temari a térdeire helyezte a két kezét és csípőjét egyenletesen mozgatta és közben halk nyögéseket adott ki. Közben a férje, hogy felesége élvezetben ne szenvedjen hiányt a kezével a melleit kezdte el masszírozni...
Mindeközben a másik szobában is lefekvéshez készültek. Kankuro és Moira igazából mind a ketten csak néztek ki a fejükből, miközben Moira beleült Kankuro ölébe úgy hogy ő is az ajtót nézze.
- Figyelj! - szólalt meg. - Szerinted még lehet...
- Hogyne lehetne. Csak azért mert egyszer megtörtént, az még nem jelenti azt, hogy még egyszer megfog történni.
- De akár újra is megtörténhet.
- Inkább gondoljunk a legjobb forgatókönyvre, hogy minden rendben lesz - majd elkezdte kigombolni Moira hálóingjét.
- Szívem, biztos itt a legjobb alkalom... - fordult oda hozzá, de Kankuro egy szolid puszival elfojtotta.
- Biztos - majd a hátánál talált egy pontot, amit elkezdett kiszívni.
Ettől Moira nagyokat sóhajtott. Majd egy pillanat múlva a teljes háta csupasz lett és szépen lassan kibújt a ruha ujjaiból. Majd Kankuro le vette a nadrágját és közben csípő mozgást kezdett el végezni. Moira ezután...
Másnap reggel úgy tettek, mintha mi se történt. Egészen addig, még Shireen meg nem nem szólalt.
-Mama, tegnap furca hangokat hallottam éjjel az szobátokból - mire mind a ketten összenéztek és elvörösödtek.
A többi felnőtt meg rájuk. Moira és Kankuro majdnem elröhögték magukat, de Temari gyilkos pillantást vetett rájuk.
- Ugyan már! Nem lehet, hogy csak képzelődtél? Vagy álmodtad - kuncogott egy jót Kankuro.
Majd csendben folytatták a reggelit és mikor a gyerekek elmentek a felnőttek ott maradtak. Öten.
- Megmondtam, hogy ne legyetek olyan hangosak!
- Bagoly mondja verébnek!
-Nem hallottátok hogy titeket gyanúsít a kislány - nézett rájuk Gaara. - Nem hülye csak még nem tudja felfogni a felfoghatót. -Nem mellesleg mindkettőtöket hallottam.
- Még hallgatózol is te!... Perverz állat - és ha urak nem állítják meg a hölgyeket, akkor itt szegény Kazekagét meg lincselték volna.
- Jó, szerintem mindenki menjen a dolgára - rendezte le Shikamaru az egészet.
Ezután a nap további része viszonylag unalmasan telt. Sőt a hét is unalmasan telt. Leszámítva Karura születésnapi ünnepségét, bár az is kifejezetten unalmas volt.
Hétfőn igazából csak annyi történt, hogy Gaara-ék hazaindultak, így kikísérték őket a falutól három kilométerre levő. Szinte alig egy éve épült vasút állomásra. Meg igazából homokrejteket és Konohát még nem kötötte össze, hanem az útba eső főmárosig mennek vonattal. Ezzel egy napot megspórolva maguknak.
Egy négy hét múlva Temari tesztelte magát. A kórházban. Pozitív lett. A terhességi tesztje. Ez akkora extázisba hozta őt, hogy otthon este a férjének is úgy mesélte el, mint egy lelkes kisgyerek az óvodai napját. Ettől Shikamaru elsírta magát. Majd Temari is. Szimpátia sírás. Azt hittem eddig csak kicsiknél létezik ez a jelenség. De tévedtem. Bár még a gyerekek nem tudták, mert az volt a terv, hogy a nyolcadik héten mondják el nekik.
A soros azonban közbeszólt. A hatodik héten járunk. Minden úgy indult a reggel, ahogy annak lennie kell. Mind emellett ma Shikamaru is szabadnapos, így egy kicsit lefoglalva a picúrokat segítette a feleségét, majd néha-néha odasündörgött a feleségéhez, lopni az ételből.
- Elég! Rosszabb vagy néha mint egy gyerek - és megmarkolta a férje fenekét. - Kivinnéd a szemetet?
- Tudtam, hogy ezzel a hátsó markolászással ezt akartad elérni. De jó. De csak azért - és meg simogatta a hasát, majd egy puszit nyomott a nyakára. - Mert várandós vagy.
- Csak terhes vagyok, nem cselekvésképtelen - majd hirtelen rosszul lett. -Le kell ülnöm.
-Megleszel azért? - és Temari csak bólintott egyet a fejével.
Majd Shikamaru elment kivinni a szemetet és ezután rá nézett a gyerekekre. Eközben egy hangos csattanás hallatszódott a konyhából. Shikamaru lement gyors megnézni mi a helyzet. A felesége a konyhában a földön hevert. Vagyis esett össze éppen. A környékét a sok vér jellemezte. Shikamaru megrémült és csak az volt a szerencséje, hogy az anyja épp most ugrott be, aki szintúgy sokkban volt. De legalább meg lehetett bízni azzal, hogy itthon legyen a gyerekekkel, még ő beviszi a kórházba Temarit. Tudta, hogy ez vetélés lesz, már lelkileg felkészítette magát.
Ott szinte azonnal kiszúrta Ino, aki épp délutános volt. Így kezelésbe vette azonnal.
-Mosd meg a kezed és ha be akarsz jönni, akkor vedd fel ezt az orvosi szkafandert - mutatott oda.- Várlak és akkor kikérdezlek a kórtörténetéről.
-Terhes. Hat hetes terhes.
Csend. Hallgatni hosszan és félni, hogy ebből petefészek eltávolítás lesz. Futott át a fején, miközben lecsutakolta magát a férfimosdóban. A sírás kerülgette, és eszébe jutott, hogy a felesége mennyire szerette volna ezt a babát. Mit fog neki mondani, mikor felébred.Törte magát ezen, majd abba is hagyta, mert különben csak sírni tudna az egész miatt.
Amikor felöltözött és bement a szobába, vagyis akart, mert Inoval összefutva azonnal kiderült, hogy operálni kell, mégpedig azonnal, mert méhen kívüli terhessége van. Mikor meghallotta, azt hitte, hogy kimegy a vér a fejéből és ott kap infarktust. Leült egy padra, hogy el ne szédüljön.
- Nővér, hozzon egy kis vizet - kiáltott az ott éppen flangáló ápolónak Ino és sietett el.
Majd a vizének megivása után elmerült a padló bámulásában és a gondolatai örvényében. Csak azon kattogott, hogy most mi lesz. Hogyan tovább? Lehet, hogy... nem akart a legrosszabb eshetőségre gondolni. Sőt nem akart semmit maga előtt látni, így üresbe kapcsolt át és a plafon mennyezetét bámulta ki tudja mennyi ideig. A hangok, a szagok és az érintés tompultak, az alakok elmosódtak. Még a teste is vegetatívra kapcsolt.
A legelső élménye ez után, hogy leosztott neki egy reccsenő jobbost.
- Baszki! Ez most miért kellett? - kiáltott fel.
- Baszki vérzik az orrod! - és egy kendőt nyújtott oda neki. - Várj itt mindjárt jövök -és kisvártatva egy vizes ronggyal tért vissza. - Aggódsz érte. Tudom. Az orrod vérzéséből. Ezt akkor vettem észre, mikor Karura született.
- Furcsa, mi?
- Túl stresszeled magad néha egyszerű dolgokon, de ma megértelek. Mi is az éltért küzdöttünk. Fél sikerrel. Ő túlélte és a petefészkében sem keletkezett nagy kár. Viszont egy ideig NE vállaljatok új babát...
-Mennyi?
-Legjobb lenne a soha, de inkább egy három évig vagy a... - megáll. - A petefészkébe fog kerülni vagy rosszabb esetben az életébe az a mutatvány.
- A baba gondolom...
-Elment. Nagyon sajnálom.
Csend következett. Kínokkal és a pokol megjárásával teli.
- Be mehetnék hozzá?
-Igen, de nem most.
- Hogy-hogy nem most?
- Tudod a műtétek után egy órás megfigyelést tartunk és majd csak utána nézhetsz be hozzá?
-Mennyi ideig lesz kórházban?
- Talán egy hét, ha minden jól megy - és elment más betegeket is leápolni.
Ő meg a letelt időintervallum után bement a szobába. Temari zilált és falfehér volt. Leült az ágyához közeli székhez. Csak nézte őt eleinte. Majd később megfogta a hideg és gyenge kezét. Megpróbálta visszafogni magát, de egy könnycsepp kigördült. Nem bírta nézni, hogy szenved, nem fizikai értelembe. Lelkileg:
-Evettették... elvették... - nyöszörögte Temari, mikor kezdett magához térni. - Elvettették... - mantrázta egyre jobban csak az egy szót, melytől az ura egyre jobban megrémült. - Elvették a kisbabámat - ekkora már könnyek szöktek a szemében, melyeket a párnájába nyomott el.
Shikamaru erősen maghoz húzta, miközben ő is sírt. A baba miatt, meg ahogy látta, hogy Temarinak mekkora fájdalmat okozott. Hogy belement az egészbe. Meg túl gyorsan jött ez így össze. Erősnek kellett volna lennie abban, hogy elég a három gyerek is. Ezek forogtak benne akkor.
Ezután nem kérdezte meg, hogy akarja-e még azt a negyedik gyereket. Nem akarta feltépni a sebeket. Meg Temari se hozta szóba. Inkább próbálta kiverni a fejéből azt a gondolatot, hogy újabb gyereket vállaljon
Ritkította az aktusokat. Ennek ez volt a melléktermékeket. Ráadásul többször sírt Temari közben, azért mert fáj, pedig ő nem is akarta. Az utóbbi egy évben meg egyáltalán nem került rá sor.
Temari mentális egészségügyi állapota erősen romlott. Ez ugyan egy jó évig titkolni is tudta, de mint ahogy mi külsős szemlélők tudjuk az utóbbi időben kicsúszott a kontroll a keze alól.
Shikamaru belelátott a felszín alá. Egy darabig. Ez őt is nagyon annyira megviselte, hogy súlyos tüdőgyulladása lett. Három hétig kórházban is volt vele, meg még hármat otthon pihengetett.
Így vezettek el ezek a mai állapothoz. Temari az ágyban tekintett ki a semmiből a semmibe. Okolta magát ez az egész helyzet miatt. Csírájában el kellett volna fojtani ezeket a "felesleges érzelmeket". Egyáltalán meg se kellett volna fogannia ennek az ideológiának a részéről. Ekkor végzetes dolgot hozott meg a fejben, hosszas elmerülés után.
Hetek teltek el ezután és elérkezünk a naphoz, mikor Konoha első merénylete történik. Pár órával azelőtt azonban egy más dolog is történt.
A nap indulásában már semmi szokatlan nem volt. Tulajdonképpen átlagosnak mondható lenne. De!
Miután délutáni alvásra rakta le Temari a gyerekeket elment fürdeni. A kádat színültig töltötte vízzel. Anyaszültre meztelenre vetkőzött. Először egy doboz került elő. Gyógyszeres doboz. Tele nyugtatóval. Kinyitotta és és öntött belőle a kezébe. A mellett levő pohárba színültig szakéval töltötte. Így vette be a halálos dózist. Maradt öt perce, hogy elpakoljon és beszálljon a kádba. Végezetül a már kezében tartott pengével végzett egy utolsó vágást magán. Egy mélyet. Így gondolván, családja megszabadult egy tehertől. Nem sokára elkezdett habozni a szája és az orra vére is megeredt. Párhuzamosan ezzel még izzadott is.
Azonban a terve az öngyilkosságáról meghiúsult. Az anyósa, Shikadai és Karui is pont egyszerre értek haza.
Shikadai csak egy két dologért ugrott haza. De mielőtt elment volna otthonról, elment mosdóba. A házban csak egy fürdő helység van és Shikadai megtalálta az anyját ott. Félholt állapotban. Szerencsére még mind a kettő felnőtt elérhető volt, így tudott nekik időben szólni.
- Nagyi!!!- rohant ki a fürdőből.
-Mi az?
-Mami... - a felnőttek szinte elsápadva rohantak be.
Amit láttak ott, az... leírhatatlan. Karui oda lép hozzá és megnézi, hogy van-e még pulzusa. Volt. Gyorsan az orvosi szekrényből előszedett két bucit és fáslit és elnyomta a vérzést.
- Adja gyorsan ide a ruháit - és valahogy nehezen felrángatta rá. - Beviszem a kórházban. Ön maradjon itt a gyerekekkel.
- Keresd meg Shikamarut ! Mondd, hogy azonnal jöjjön haza! Jelszó legyen Temari! - mondta Yoshino, Temari anyósa, mire csak bólintott és Karui elrohant vele.
De még az ajtóból látta, ahogy a fiúcska sziluettje lehull a padlóra. Nem foglalkozott vele. Most egy édesanya társa volt veszélyben. Szinte erősen fogta , nehogy elejtse. Mindemellett úgy sietett, de nagyon. Az idő ugyanis pénz volt most. Szinte még így is az utolsó pillanatban ért vele oda.
Sakura már ott volt, egy-két öltéssel.
-Veled meg...
-Lényegtelen inkább... - majd a kezében levő gyönge nőre nézett. - Szűzanyám!
Temarit egy vizsgálóba cipelte, de onnan rögtön áttolta gyomormosásra. Az egyik nővér lefogta, míg Sakura a csövet levezette a torkán, amitől öklendezni kezdett. Majd tiszta vizet öntöttek le a szondának csúfolt műagyag csövön, melytől mind az alkohol, mind a benne feloldódó gyógyszer a gyomorsavval együtt visszajött. Ez egészen addig ment, míg csak tiszta víz nem jött ki majd teljesen el is vesztette az eszméletét. Sakura még gyors ellenőrzi, hogy nem szakadt fel a gyomorfal. De nem volt semmi probléma. Egy agyi CT felvételt még gyorsan elkészítettek, és vissza mentek a vizsgálóba.
Végezetül jött a seb kitisztítása és összevarrása , ahol Karui is jelen volt és Sakurával beszélgetett.
-Felépül még egyáltalán? - kérdezte Karui.
- Biztosra veszem. Csak azt nem értem miért csinálta?
- Shikamaruval sokat veszekedtek. Egészen odáig fajult egyszer az egész, hogy Temari felpofozta, amitől is ingerült lett és visszaadta neki.
-Durva.
-Az. A másik pedig a baba.
-Milyen baba?
-Temari másfél évvel ezelőtt teherbe esett. Hat hetesen sokkos állapotban került a kórházba, mert kiderült, hogy méhen kívüli terhessége volt. Ez nagyon összetörte. Persze próbálta titkolni...
- A vágy titokban ott marad az emberben. Velem is előfordult már a vetélés. Két éve.
-Erről nem is tudtam.
-Nem vérzéses vetélés. Egyszerűen felszívódott a baba. Tehetetlenül dühösnek érzetem magam.
-És Sasuke?
-Hogy mit szólt hozzá? Ő csak sokkolva volt. De sose sírt miatta. Bár tudom, egy fiúnak nagyon örülne.
-Másik dolog, ami eszembe jutott.
-Mesélj!
-Honnan szerezted a sebeket?
-Ezeket? - rámutatott az ablakra, ahonnan az éppen füstölgő hokage irodáját látta meg. - Robbantott egy terrorista. Halálos áldozatról még nem tudok. Én futottam ide vissza ellátni magamat, meg ha bármi van azonnal készen álljak.
-Shikamaru?
- Utoljára, mikor láttam, akkor épp üldözőbe vett valakit.
-Kösz. Akkor elkapom.
De mikor kiment a kórházból, csak a férjével futott össze, akinek röviden és tömören összefoglalta, mi a helyzet. Ezáltal ketten kezdték keresni Shikamarut és Choji nyert és a megsebesült kincset vitte be a kórházba, ahol ellátták. Illetve megtudta, hogy Temari megpróbált véget vetni az életének.
ns 15.158.61.55da2
